Sziasztok!
Egy olyan novellát hoztam, amit Molly képe ihletett. Nos, sok mit nem tudok írni, úgyhogy nem is szaporítom a szót.
Jó olvasást! :)
Összetöröm a szíved és megúszom egy gyilkossággal
+18
Bill boldogan sétált a csodás napsugaraktól fényes utcán. Szerelmét születésnapja alkalmából egy karórával szerette volna meglepni. Mikor az ékszerüzlet kirakata elé ért, megpillantotta a megfelelőt, így a helyiségben már nem vacillált, csak bement, vásárolt és kijött. Már nagyon várta az estét, hogy Pete-nek átadhassa az ajándékát. Idestova két éve vannak együtt, de csak fél éve költöztek össze. Kapcsolatuk harmonikus, kiegyensúlyozott volt, vitáik is alig voltak. Ha pedig mégis, akkor mindkettőjük képes volt belátni, ha hibázott, és a másik elé állt minden büszkeségét leküzdve, hogy bocsánatot kérjen. Mosolyt csalt az arcára, mikor Pete ma reggeli akciójára gondolt. Pár napja fasírtban voltak már, és mindketten tudták, hogy Pete a hibás, de az említett csak most látta be igazán tettének súlyát. A (valamilyen) hajú reggel egy romantikus reggelivel ébresztette kedvesét. Bill már korholni kezdte volna magát, amiért egy élvezetekben eltöltött délelőtt lehetősége helyett csak egy köszönömöt bírt elmormolni, mikor valakinek nekiütközött. Az illető hanyatt esett, Bill pedig csodálkozva nézte a földön ülő férfit, akinek a kezéből kiesett üveg bor tartalma már a földön csordogált minden felé.
-Igen, jól vagyok és nem, nem ütöttem meg magam, köszönöm kérdésed! – szólt idegesen a földön ülő, de amint Billre nézett, elállt a szava és szájtátva mérte őt végig.
-Öhm… ne haragudj! – szabadkozott Bill néhány pillanat elteltével. – Gyere, segítek! – nyújtott kezet a betonon ülőnek.
-Kösz, és nem gond – fogadta a felé nyúló kezet, ám mintha áramütés futott volna végig a testén, mikor Bill kezéhez ért. Nem tudta, mire vélje ezt az érzést. Úgy érezte, egy kirakó rég elveszett darabját találta meg, bár nem tudta, kivel áll szemben. – Amúgy Tom Kaulitz.
-Bill Meier. Amúgy… Nagyon sietsz?
-Igazából nem – hazudta Tom, mert mindenképp meg akarta ismerni Billt, a munka pedig még várhatott.
-Akkor meghívhatnálak esetleg egy kávéra? A bort pedig természetesen kifizetem.
-Hagyd csak! Én is ajándékba kaptam. De a kávét elfogadom, köszönöm.
Csendben sétáltak egymás mellett egy hangulatos kávézó felé, Bill pedig azon gondolkozott, hogyan csábítsa el Tomot. Habár ránézésre nem tűnt melegnek, a szeme azonban szerelmesen csillogott, mikor Bill belenézett. Pete miatt pedig nem aggódott, hisz újabban az volt a hobbijuk – már ha ezt lehet annak nevezni -, hogy akin láttak, hogy tetszenek nekik, elcsábították, majd az első együttlét után eldobták maguktól. Magyarán játszottak mások érzéseivel és kihasználták az ilyen palimadarakat. Ahogy Bill látta a helyzetet, Tom teljes mértékben benne lesz a szőke hajú ’játékában’.
Eközben Tom agytekervényei szintén ezerrel pörögtek, ugyanis csak reménykedni tudott abban, hogy Bill szingli, mert úgy érezte, első látásra beleszeretett és bármit megtenne, hogy Bill is ezt érezze iránta. Bár a tudatalattija azt sugallta, ez nem helyes, de nem tudta mire vélni ezt a figyelmeztetést, így nem is foglalkozott vele.
-Remélem, tetszeni fog a hely, mert nekem ez a kedvencem – mondta Bill, mikor odaértek.
-Tényleg? – meresztett nagy szemeket Tom. – Nekem is!
-Szuper! – mosolygott Bill még szélesebben és elkönyvelte magában, hogy ez lesz a találkozóik, jobban mondva randijaik helyszíne.
-Sziasztok! – köszönt a pincérfiú és furcsán nézett a fiúkra. – Mit hozhatok?
-Szia, Steve! – köszöntek egyszerre. – Én egy… - szólaltak meg ismét csak egyszerre.
-Hozzam esetleg a szokásosat? – lépett közbe Steve, mert látta, hogy ennek egyhamar nem lesz vége.
-Persze – válaszoltak újfent egyidőben, amin már harsányan felnevettek.
-Akkor addig üljetek le! – mondta a pincér és a pult mögé ment. Tengerkék szemeivel gyanúsan méregette Billt. Tudta, mit csinál, ugyanis Pete-et és őt is jól ismerte, ezáltal tudott a piszkos kis szórakozásukról is. Már előre sajnálta Tomot, akit – lévén, hogy törzsvendég – szintén jól ismert. Ráadásul a fonatos szemeiben látta, mennyire elvarázsolta őt Bill.
-Sűrűn jársz ide? – tette fel kérdését Tom, mert kicsit kínosnak érezte a csendet.
-Lassan két és fél éve, hogy rátaláltam erre a helyre. Imádok ide járni, mert mindig nyugtom van, egyedül lehettem, ha úgy tetszett. Steve meg igazi jó barát. Igazi kincs az ilyen manapság – mesélt Bill boldogan. Azt azonban elhallgatta, hogy azért is nagyon szereti ezt a helyet, mert itt találkozott Pete-tel először, és az emlék mindig megmelengeti a szívét. Már épp szólásra nyitotta volna a száját, mikor megcsörrent a telefonja. – Ne haragudj, ezt fel kell vennem – szabadkozott, mikor látta, ki keresi.
-Persze, menj csak!
-Mondd, mackókám! – szólt bele a telefonba, mikor Tom hallótávolságán kívül került.
-Mikor jössz, édesem? Már nagyon várlak – búgta a telefonba Pete.
-Van egy kis dolgom, ugyanis megtaláltam az új játszótársam – mosolyodott el gonoszan Bill, bár ezt szerelme nem látta.
-Oh… értem… de a múltkor…
-Tudom, de ez már tényleg az utolsó lesz! Ígérem, szívem! Mellesleg van egy kis meglepetésem.
-Nem tudlak meggyőzni, igaz? – sóhajtott Pete lemondóan. – Várj! Milyen meglepiról beszélsz?
-Hát… nem is tudom, milyen nap van ma… lehet, te tudod. Ha pedig rájössz, talán lesz némi gondolatod – nevetett Bill. – Sietek, mackókám! Szeretlek!
-Én is, szívem! – köszönt el Pete, majd bontották a hívást.
Bill visszatért Tomhoz, az asztalon pedig már ott gőzölögtek az italok. Bill meglepetten nézte, hogy mindketten ugyanazt isszák.
-Nahát, te is ezt szoktad rendelni? – kérdezte Bill és leült a fonatossal szemben.
-Igen. De nem találod ezt egy kicsit furcsának?
-Mire gondolsz?
-Hát, hogy ugyanaz a kedvenc helyünk, egyszerre szólalunk meg, ugyanazt szoktuk inni – mondta végig Tom, mert az előző gyanúja ismét utat tört magának.
-Nem tudom, mi ezen a furcsa. Nekem nem tűnt fel. De hol is tartottunk? Ja, igen. Te mióta jársz ide? – terelte a témát, mert minél többet meg akart tudni a vele szemben ülőről, és speciel nem akarta a sületlenségeket hallgatni. Azzal ráér még.
-Hihetetlen, de napra pontosan két és fél éve. Itt lakom a környéken – mondta Tom és elhatározta, hogy mindent ki fog deríteni Billről, ami alátámaszthatná a különös hasonlóságot. Furcsa volt számára, hogy ha Billre nézett, olyan volt, mintha csak a tükörbe nézett volna, ami játszott vele, és szőke, felállított hajat mutatott a sötét fonatok helyett.
– Mellesleg van barátnőd?
-Nem nincs – nevetett fel Bill csilingelő hangján. – Én a saját nememhez vonzódom.
-Oh… akkor van barátod… vagy élettársad… vagy nem is tudom, hogy mondják ezt – nevetett kínosan Tom.
-Mikor hogy. De most nincs. Egy hónapja szakítottunk.
-Sajnálom. És mi történt? Már persze ha nem titok – érdeklődött Tom, mert semmiképp nem akarta, hogy rá terelődjön a szó. Nem tudta volna azt mondani, hogy ő is meleg, mert nem az, csak Billben meglátott valamit. Azt pedig végképp nem akarta mondani, hogy a lányokat szereti, mert akkor oda az esélye Billnél.
-Igazán ne sajnáld, mert már én sem sajnálom. Nem titok amúgy, örülök, hogy így érdeklődsz felőlem. Nos, az elején rendben volt minden. Utána valahogy valami már nem úgy működött, mint azelőtt, eltávolodtunk egymástól. Majd egy délután a születésnapi ajándékával léptem be az ajtón, hogy hátha rendbe tudjuk még hozni, de hát arra értem be a hálószobánkba, hogy egy másik krapekkal nyögdécsel az ágyunkban.
-Ez borzasztóan szar érzés lehetett.
-Az, de már szerencsére a múlt. Neked van valakid?
-Nincs. Tól sok a rigolyám, és nem sokáig bírják mellettem.
-Majd csak találsz valakit, aki elfogad teljes mértékben – mosolyodott el kacéran Bill és csábos szemekkel nézett Tom csillogó szemeibe.
-Talán majd te? – kérdezte Tom, habár a szája magától mozgott.
-Hát… ki tudja?
Bill és Tom még órákat beszélgettek… volna, ha Steve nem szól, hogy itt a záróra. A fiúk fizettek, telefonszámot cseréltek és megbeszéltek egy újabb találkozót. Elbúcsúztak, majd Bill jobbra, Tom balra ment.
xXx
-Édesem, megjöttem! – kiabált Bill, mikor hazaért.
-Nappali – kiabált Pete is.
Bill az említett helyiség felé indult, majd belehuppant Pete ölébe és szenvedélyesen megcsókolta. Levegő után kapkodva szakadtak el egymástól és vágytól csillogó szemekkel néztek a másikra.
-Boldog születésnapot, édesem! – nyújtotta át Bill az ajándékot.
-Juj, mi ez? – csomagolta ki izgatottan Pete, és mikor meglátta, elállt a szava.
-Na, tetszik?
-Az nem kifejezés! Honnan tudtad, hogy pont ilyet akartam venni?
-Nem tudtam. Egyszerűen csak megláttam, és tudtam, hogy ez a megfelelő.
Pete lerakta a kezéből az órát és hirtelen elkapta Billt és vadul megcsókolta. Simogatták egymást, ahol csak érték, és annyira beindultak, hogy a kanapén egymáséi lettek.
xXx
Tom, ahogy hazaért, felhívta egy jó ismerősét, aki jó pénzért magánnyomozást is vállal. A fonatos nem szűkölködött, ugyanis egy egész Amerikában futó hangszerüzletlánc tulajdonosa volt. Josh, a nyomozó a hívás után sietett, ahogy csak tudott, hisz Tom mindig busásan megfizeti a munkáját. Tom már idegesen sétált fel-alá a házban, mikor valaki csengetett.
-Szervusz, Tom – köszönt Josh, mikor nyílt az ajtó.
-Szervusz, gyere csak. Hozhatok valamit inni? Kávé, üdítő, ásványvíz?
-Köszönöm, nem. Inkább térjünk a lényegre.
-Renden. Foglalj helyet! – szólt Tom már a nappaliban.
-Nos, akkor kire is vagy kíváncsi?
-Egy Bill Meier nevű fazonra. Kíváncsi lennék arra, miért van köztünk rengeteg hasonlóság. Igazából csak az első két év kellene az életéből. A további annyira nem érdekes.
-És mit szeretnél tudni?
-A születésétől kezdve mindent.
-Rendben. Határidőt nem tudok mondani, csak annyit, hogy igyekszem.
-Köszönöm.
-Ez a munkám. De akkor megyek is – indult az ajtó felé Josh. – Majd küldöm, ha kész van. Szervusz.
-Szervusz – csukta be Tom az ajtót és újra a nappaliba ment.
Elgondolkozott, vajon mi lehet ez a hihetetlen hasonlóság Bill és közte. Szüleit már nem tudta megkérdezni, mert két éve egy autóbalesetben meghaltak, más pedig biztosan nem tudott erről semmit. Az a kis hang pedig hol erősebben dörömbölt, hol pedig megbújt a háttérben. Még egy darabig ült a kanapén TV-nézést imitálva, aztán elindult aludni. Álmában erotikus képek jelentek meg szemei előtt. A másik főszereplő természetesen Bill volt. Az egyik jelenetnél egymást simogatva csókolóztak a tus alatt, a következőnél pedig vadul szeretkeztek és egyszerre sültek el. Tom lihegve riadt fel és elgondolni sem tudta, hogyan lehet rá Bill ekkora hatással, hogy már egy találkozás után ilyen álmai vannak. Egyáltalán mi lehet a kapcsolat köztük? Tom kimászott az ágyból, hogy a fürdőben megmossa az arcát és hatalmasra nyílt szemekkel konstatálta, hogy férfiassága még mindig igen csak meredezik. Ahogy a mosdóba ért, segített magát, majd miután kilihegte magát, megtörölte a kezét, arcot mosott és visszabújt az ágyba. Az éj további részén szerencsére nem álmodott már semmit.
xXx
A napok csak teltek, hetekké formálódtak, Bill és Tom pedig egyre közelebb kerültek egymáshoz. Josh még mindig nem szolgált semmi információval, de Tom tudta, hogy nem zaklathatja, mert azzal nem lesz előrébb. Pete egyszer-kétszer elment Billel a kávézóba, ahol Tommal találkoztak. Pete természetesen nem Billel érkezett, és nem is hozzájuk ült le. Nem messze tőlük foglalt helyet, hogy azért hallja, miről társalognak a ’szerelmesek’. Így tette ezt azon a napon is. Leült az egyik asztalhoz és figyelte Billéket. Bízott szerelmében, eddig még féltékeny sem volt, de most befészkelte magát elméjébe a Zöldszemű Szörny. Nem akarta elveszíteni kedvesét, mert ő az első, akinek teljesen megnyílt, és aki mellett teljesen önmaga lehet. Ráadásul Bill az első, akivel ilyen sokáig együtt van.
-Bill, nincs kedved eljönni hozzám? – rántotta vissza Pete-et Tom kérdése. Az ijedtségtől összerándult a gyomra és nagy erőfeszítésbe került, hogy ne menjen oda és ne rángassa el onnan Billt.
-De, persze, miért ne? – mosolygott Bill kedvesen, pedig belülről majd megette a szomorúság. Érezte, ahogy Pete tekintete szinte átdöfi a hátát, ezért nem is mert ránézni.
– Csak előtte kimennék a mosdóba, ha nem gond.
-Csak nyugodtan.
Bill elindult a mosdók felé és – hogy Tom ne lássa – intett Pete-nek, hogy kövesse. A barna hajú pár pillanat múlva követte szerelmét. Amint belépett a WC-ajtón, Bill lágyan, de szenvedélyesen megcsókolta.
-Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? – simogatta Bill Pete arcát, miután ajkaik elváltak egymástól.
-Tudom, csak… valamiért rossz érzésem van. Eddig nem volt ilyen, csak most.
-Ne aggódj, szerelmem! Téged senki nem tud pótolni, se helyettesíteni, se kitörölni a szívemből.
-Szeretlek! – ölelte meg Pete szorosan Billt. Már többször hallott hasonlót szerelme szájából, de ennyire még sosem melengette meg a szívét. Félelme is kezdett alábbhagyni. – Menj, mert már várnak.
-Szeretlek! – csókolták meg egymást, majd Bill elhagyta a mosdót. – Mehetünk, Tom.
Fizettek, majd elindultak Tom háza felé. Nem telt sokba, míg odaértek, Bill pedig tudta, most jött el az ideje, most kell lépnie. Habár még mindig nem kapott választ Tom nemi identitását illetően, de megérzései azt sugallták, bátran kezdeményezhetett.
Beléptek a kapun, Tom pedig beszedte a postát. Látta, hogy a levelek között van Josh munkája is, de minden kíváncsisága ellenére sem bontotta fel. Most semmi nem léphet közbe. Eljött a pillanat, amelyet már régóta várt. Talán ma végre érezheti Bill puha ajkainak lágy ízét, kezeinek puha simogatását. Gyomra már csak a puszta gondolattól diónyi méretűre zsugorodott, a hátán pedig kellemes bizsergés futott végig.
-Kérsz valamit inni?
-Egy pohár vizet elfogadnék, köszönöm.
-Ülj le, egy pillanat és jövök.
-Inkább veled mennék.
-Rendben.
Kimentek a konyhába, és Bill felpattant a konyhapultra. Reménykedett abban, hogy Tomot ez nem zavarja, mert ő semmiképp nem ment volna el onnan. Mosolyogva nézte Tomot, aki idegességében semmit nem talált ott, ahol kereste. Végre sikerült töltenie két pohár vizet. A sajátját ott hagyta az üveg mellett, a másikkal Billhez lépkedett.
-Miért vagy ideges, Tom? – búgta Bill, mikor megkapta az innivalóját.
-Én… nem vagyok… ideges… Miből gondolod? – vakarta zavartan a fejét a fonatos.
-Látom rajtad – hózta közelebb magához Bill Tomot és a dereka köré kulcsolta lábait.
Csillogó tekintetükkel nézték a másik gyönyörű barna szemét, majd szinte egyszerre néztek a egymás ajkaira. Lassan csökkent köztük a távolság. Tomot majd szétvetette a Bill édes csókja iránti vágy. Bill szíve is a torkában dobogott, mint minden egyes alkalommal, mikor egy rendes pasit vágott át. Örökkévalóságnak tűnő másodpercek után végre összeérintették ajkaikat. Először csak apró csókokat adtak egymás szájára, majd Bill végignyalt Tom alsó ajkán, mire az készségesen résnyire nyitotta száját. A szőke hajú nyelve utat tört magának és Tom nyelvével lassú táncba kezdett. Egyik pillanatról a másikra egyre bátrabban csókolták a másikat és szinte már falták egymást. Bill Tom hajába akart túrni, de csak a fonatok közti réseket tudta karmolászni. Tom ez alatt Bill formás feneke alá nyúlt és erősen megmarkolta. Az érintés hatására Bill belenyögött a csókba.
-Akarlak – szólalt meg Tom szemébe nézve.
-Én is!
Tom felkapta Billt az ölébe és egymást csókolva jutottak el a hálószobáig. (Ilyenkor dupla előny volt az egyszintes ház.) Belépett a szobába és elszakadva Bill édes ajkaitól megszokásból kulcsra zárta az ajtót. Mire megfordult, Bill a háta mögött termett. Ismét vad csókolózásba kezdtek, majd a szőke hajú indult először felfedezőútra. Kezeivel benyúlt Tom pólója alá s először csak az oldalát cirógatta, majd az egész felsőtestét simogatni kezdte. Mivel a póló már igen zavaró volt, Bill egy hanyag mozdulattal letépte Tomról a ruhadarabot, majd izmos felsőtestét nézve hatalmasat nyelt. Tom úgy érezte, megőrül, ha nem érezheti újra Bill piercingjét, ezért a pólójánál fogva húzta magához a szőke hajút. Most azonban már Tom sem volt tétlen. Lecibálta Billről a fölsőjét és az ágyra lökte. Ajkai helyett most nyakát vette célba, amit lágy csókokkal hintett be. Aztán ahogy haladt lejjebb, Bill sóhajai egyre hangosabbak lettek. Amikor Tom eljutott Bill mellbimbópiercingjéhez, amit egyébként hihetetlenül izgatónak talált, Bill hangosan felnyögött. Tom a szőke hajú reakciójától felbátorodva haladt lejjebb. Amikor az övhöz ért, Bill felhúzta, megcsókolta és fordított a helyzeten. Végigsimított Tom testén, majd az érezhetően merev férfiasságát kezdte el nadrágon keresztül továbbingerelni. A fonatos elszakadt Bill szájától és egy rekedtes nyögés tört fel belőle. Bill keze még mindig Tom nadrágján volt, nem szándékozott abbahagyni az alatta fekvő izgatását. Ajkaival végigcsókolta Tom arcát, majd a nyakánál állapodott meg. Lágyan megharapta, talán egy kicsit ki is szívta. Közben elkezdte kibontani Tom nadrágját és benyúlt a fonatos boxerébe, ami Tomból egy sóhajt váltott ki. Bill keze ütemesen mozgott az alsónadrágban, miközben lassan haladt lefelé. Csókjait szétszórta Tom izmos felsőtestén, mire az Bill nevét sóhajtozta. A szőke hajú már majdnem elérte a fonatos hasát, mikor Tom egy hatalmasat nyögve eljutott a csúcsra. Jobbára még fel sem ocsúdott, Bill már ismét a hasánál járt és haladt volna lefelé, ha Tom fel nem húzza magához.
-Mit csinálsz?
-Majd meglátod! Illetve megérzed – mosolygott a szőke hajú kacéran.
-De Bill! Az úgy nem járja, hogy te csak adsz, és nem kapsz.
-Mindennek eljön a maga ideje, édes! – mondta és egy csókkal Tomba fojtotta a szót.
Újra végigcsókolta Tom testét, ujjait pedig izgatottan akasztotta a szürke boxerbe, amit lassan húzott le a fonatosról. Előbukkant Tom szerszáma. Bill végignyalt rajta, s mikor Tom megérezte a hideg fémet, felnyögött. El sem akarta hinni, hogy ez mind megtörténik vele, és már nem csak álmában jelennek meg ezek a képek. Résnyire nyitotta szemeit és lenézett Billre, akinek a feje föl-le-mozgása lassan az őrületbe kergette. Csípője felvette a Bill diktálta ütemet, az orgazmus pedig olyan gyorsan tört rá, hogy Bill száját és arcát is telespriccelte. Bill felkúszott Tomhoz, és a kilövellt anyag egy részét a szájába tolta és megvárta, míg Tom lenyeli. A fonatos fancsali képet vágott, aztán megcsókolta Billt és maga alá fordította. Igazából fogalma sem volt, mit csináljon vagy mit ne, de úgy gondolta, csak nem lehet másabb, mint egy lánynál. Ismét eljutott Bill piercingjéhez és azzal ingerelte a fiút. Lejjebb haladt és a csillag alakú tetováláson vezette végig nyelvét, közben pedig Billt a nadrágjától szabadította meg. Az alsónadrág pereménél apró csókokkal hintette be a szőke hajú bőrét, majd lehúzta és messzire elhajította. A szemei elkerekedtek, mikor szemügyre vette Bill merev férfiasságát. Egy pillanatra ledermedt, hisz még sosem csinált ilyet, de aztán alig láthatóan megrázta a fejét, mert csak nem olyan ördöngős dolog, csak annyit kell csinálnia, amit az előbb Bill is tett vele. Végignyalta a szőke hajú hímtagját, majd bekapta és szopni kezdte. Ösztönösen nyúlt közben az alatta fekvő gyönyörűség felé, akiből hatalmas nyögés szakadt fel, amikor megérezte magában Tom egyik ujját. Nem sokkal később Tom behelyezte még egy ujját, miközben Billt egyre közelebb juttatta a gyönyör kapujához. Bill egy pillanattal később Tom nevét kiabálva elért a csúcsra. Míg ő lihegett, a fonatos elővette a fiókjából a síkosítót, és bekente Billt és magát is. Ezután lehajolt Billhez, megcsókolta és beléhatolt. Elszakadtak ajkaik és felsóhajtottak. Tom lassan mozgott eleinte, majd egyre gyorsabban mozgatta csípőjét. Eközben egyik kezével Bill mellett támaszkodott, a másikkal a fiú férfiasságát ingerelte. Hangos lihegésük betöltötte az egész szobát. Hallották egymás sóhajtásain, hogy hamarosan eléri őket az orgazmus. Tom hol lassabban, hol gyorsabban mozgott, közben Bill nyakát csókolta, ő pedig a fonatos hátát karmolászta. Tom ismét gyorsabban és mélyebben mozgott Billben, majd egyszerre futott végig testükön a remegés. Míg Tom Billbe, Bill Tom hasára és kezére lövellte a kispriccelő, ragadós anyagot.
xXx
-Pete, idejönnél egy kicsit? – szólt a pultos az asztalnál szomorkásan ülő férfinek, aki némi gondolkodás után a pultnál termett. – Biztos jó ez így?
-Mi? – értetlenkedett Pete.
-Ugyan, Pete. Tudod te nagyon jól, miről beszélek! Billről, Tomról meg a hülye szórakozásotokról.
-Bunkó leszek most és érzéketlen, de eddig jól elszórakoztunk szerencsétlenekkel. Most pedig jött ez a Tom gyerek, és minden felborult. Féle, hogy miatta elveszíthetem Billt. Féltékeny vagyok, a rohadt életbe is! – csattant fel Pete.
-Látod, látod, erről beszélek. Mellesleg, ha így folytatjátok, teljesen padlóra kerülsz. És nem tudom, te észrevetted-e, de mikor rájuk nézel, olyan, mintha csak két tojást látnál.
-Persze, hogy feltűnt. De mire akarsz ezzel célozni, Steve?
-Pete, még a vak is látja, hogy testvérek, ráadásul ikrek!
-Tessék?!
xXx
Bill és Tom az ágyban feküdtek egymást ölelve, mikor a szőke hajú az órára pillantott.
-Jézusom! Már ennyi az idő? Ne haragudj, édes, de nekem mennem kell!
-Máris? – kérdezte Tom csalódottan. – Nem tudsz még egy kicsit maradni?
-Nem, mert másfél órán belül egy állásinterjún kell lennem a város másik végében – hazudta Bill, holott csak Pete-tel akart már lenni. – Ó, hogy az a… Még haza is kell ugranom – ’mérgelődött’, miközben a ruháit kapkodta magára.
-Elvigyelek?
-Aranyos vagy, de megoldom, köszönöm. Maximum negyed óra alatt otthon vagyok, ezért pedig felesleges lenne beindítani a kocsit – beszélte le Bill Tomot. Már csak az hiányozna neki, hogy Tom megtudja, hol lakik, aztán pedig zaklassa.
-Biztos?
-Persze, édes. Kikísérsz?
Tom kimászott az ágyból, magára kapta a boxerét és Billt az ajtóhoz kísérte.
-Mikor jössz megint?
-Nem tudom, majd hívlak! – csókolta meg Bill Tomot, majd kilépett az ajtón.
Tom még egy kicsit nézte a távolodó Bill alakját, majd becsukta az ajtót és hatalmas mosoly terült el az arcán. Aztán tekintete a nappaliban lévő dohányzóasztalra siklott, ahol a levelek hevertek egymáson. Gyomra egyből összerándult. Az asztalhoz sétált, magához vette a levelet és leült a kanapéra. Remegő kezekkel bontotta ki a borítékot, elővette azt a pár lapot és olvasni kezdte.
„BILL MEIER (SZÜLETETT: BILL KAULITZ)
Született: 1989. 09. 01.
Szülei: Simone és Jörg Kaulitz
Testvér(ek): Tom Kaulitz (ikertestvér, 10 perccel idősebb)”
Tom kezéből kiestek a papírok. Bill az ikertestvére? Bill, akivel az előbb olyan szenvedélyesen szeretkezett, a saját tulajdon ikertestvére? Képtelen volt ezt felfogni. Furcsának találta a hasonlóságaikat, de ez még a furcsábbnál is furcsább volt. Szóval mikor Bill kezét az első találkozásukkor megfogta, ezért érezte úgy mintha egy kirakó rég elveszett darabját találta volna meg, amivel teljes a kép. A tudatalattija pedig ezért sugallta azt, hogy helytelen, amit művelnek. Végigfutott az is az agyán, hogy ez gusztustalan, de nem tudott attól elvonatkoztatni, hogy menthetetlenül beleszeretett Billbe. Aztán a lapok után nyúlt, hátha kiderül, mi is történt még.
„Születésekor a szülők anyagi okok miatt örökbe adták. A Meier család nem sokkal később a Kaulitz családtól távol költözött, így a kapcsolat megszakadt.”
-Anyagi okok miatt örökbe adták az ikertestvéremet? – adott hangot gondolatainak.
Kíváncsi volt a továbbiakra, de nem most, mert hamar felöltözött és a kávézó felé vette az irányt. Egyik kezében a papírok voltak, a másikban pedig telefonja, ami már tárcsázta is Billt.
-Szia, édes! – vette fel Bill mosolyogva a telefont. – Máris hiányzom?
-Nem… vagyis de… vagyis… á, mindegy. Nem ezért hívtalak most Bill. Van egy kis gond.
-Mi történt? – vált Bill hangja ijedtté.
-Hát… tudod…
-Ne csigázz már, kérlek! – szólt Bill. Kezdett ideges lenni. Nem szerette, ha elkezdenek valamit, amit nem fejeznek be, legyen az bármi.
-Tudod, mit? Találkozzunk a kávézóban, ha végeztél az állásinterjún. Ott mindent elmondok, jó?
-Jó, de csak annyit mondj meg, hogy veled vagy velem van a baj?
-Mindkettőnkkel – sóhajtott Tom gondterhelten. – De a részleteket inkább majd személyesen.
-Rendben – mondta Bill és zsebre vágta a telefont. Remélte, hogy Tom nem azzal akarja szembesíteni. hogy valami betegsége van, mert akkor valóban nagy bajban vannak mindketten.
Tom némi kerülőt iktatott be a kávézó felé vezető útra. Közben gondolkozott. Hogy min? Természetesen Billen és a kapcsolatukon. Bal vállán az angyalka, míg jobb vállán a kisördög jelent meg, majd heves vitába kezdtek. Rengeteg érv szólt amellett, hogy maradjanak együtt, de az az egyetlen, hogy ikrek, mindet ütötte. ’Nem lehettek együtt!’ – visszahangzott minduntalan Tom elméjében. Végül arra a döntésre jutott, hogy ki ő, hogy Bill nélkül dönt a kapcsolatukról? Majd ha kettesben lesznek, vagy az egyik asztalnál kávét iszogatnak, akkor megbeszélik a jövőjüket. Belépett a kávézóba, ahol Steve a pultnál beszélgetett Pete-tel.
-Tessék?! – hallotta Tom az ajtóban a számára még ismeretlen férfi kérdését. – Steve, válaszolj már! Hogy értetted azt, hogy…
-Majd máskor megbeszéljük! – nézett a pincér Pete-re határozottan.
-De … - kezdett bele, ám be is fejezte, mert meglátta maga mellett Tom savanyú képét. – Szavadon foglak! – mondta Pete, majd Tomot nézte, ahogy az a bárszékre felült, és amint meglátta a nyakát, keserű érzés fogta el. – Na, mi van, haver? Nem tán jó délutánod volt? – próbálta minél érzelemmentesebben kérdezni, de nem volt benne biztos, hogy ez sikerült is neki.
-Honnan veszed?
-Hát, öregem, te nem néztél tükörbe? Akkora lila folt van a nyakadon, mint a ház! – mondta Steve, majd Tom ijedten oda kapott, ahová a pincér mutatott, aztán pedig zavartan elmosolyodott. Kért egy vodkát, majd meghallott valami csörgést.
-Ez nem a te telefonod, Pete? – szólt Steve.
-Ja, de. Köszi – mondta Pete, majd visszament az asztalához. – Szia, cicám! – vette fel a telefont mosolyogva.
-Gáz van – szólt bele Bill köszönés helyett.
-Mi a baj? Megijesztesz.
-Nem tudom, és ez aggaszt a legjobban – sírta el majdnem magát Bill. – Tom ott van már? – kérdezte egy nagyobb sóhajtás után.
-Igen. Miért? Mit csinált? – kezdett Pete egyre idegesebb lenni. – Leverjem?
-Nem kell. Csak próbáld meg kihallgatni, hátha elmondja Steve-nek, mi a baj, mert engem ezzel hívott fel. Azt mondta, mindkettőnkkel, vagyis vele is meg velem is gond van, de nem mondta, hogy mi az.
-Most hol vagy?
-Itthon ülök, és tiszta ideg vagyok.
-Akkor maradj otthon, én meg megyek, ahogy tudok.
-Úgy félek, Pete, hogy valami nagyon komoly. Én még élni akarok.
-Nyugodj meg, szívem! – próbálta Pete nyugtatni Billt, mert hallotta a hangján, hogy hamarosan eltörik nála a mécses. – Nem lesz semmi gond! Ha meg igen, azt bízd ide! Igyál egy teát, dőlj le egy kicsit, vagy nézz egy filmet, vagy nem tudom, csak ne gondolj erre!
-Jó. Szeretlek, mackókám!
-Én is szeretlek, édes! – mondta Pete, majd letette a telefont.
Visszaült a pulthoz, ahol volt egy pár újság. Mintha az égiek is neki segítenének. Maga elé vett egyet, és olvasást színlelve nézegette a lapon értelmes szöveget formáló betűk rengetegét, s közben hallgatta Tom és Steve beszélgetését. Már-már feladni készült, amikor Tom megszólalt.
-Steve, van egy hatalmas problémám. Tudom, hogy nem lelki szemetes meg nem lelkisegély-szolgálat vagy, de kéne egy kis segítség.
-Hát talán tudok segíteni, nem ígérem biztosra.
-Olvasd el ezt – nyújtotta át Steve-nek a papírokat, aki szorgos olvasásba kezdett, ám még az elején felnézett a lapok közül.
-Bill az ikertestvéred? – kérdezte úgy, hogy azért Pete is hallja.
-Most szólj hozzá… Mi lesz így velünk szerinted?
Pete nem várta meg a továbbiakat, becsukta az újságot, fizetett, és sietve felöltözött és kiviharzott a kávézóból.
-Hát ebbe meg mi ütött? – kérdezte Tom.
-Nem tudom. Talán eszébe jutott, hogyan engesztelje ki a bátyját, akivel már napok óta nem beszélt – vágta rá gyorsan Steve. Nem akarta Billéket lebuktatni.
xXx
Pete amilyen gyorsan csak tudott, hazament szerelméhez. Ahogy belépett az ajtón és levette a cipőjét, Bill kellemes tusfürdőillatot árasztva magából szorosan hozzábújt és még mindig remegett az idegességtől. Pete alig bírta magáról lefejteni Billt, hogy beljebb tudjanak menni a nappaliba. Pete leült a kanapéra, Bill pedig szorosan mellette foglalt helyet és védelmező karjai közé fészkelte magát.
-Na, megtudtál valamit? – kérdezte Bill idegesen.
-Meg, és nem kell aggódnod, mert még élni fogsz.
-Mi? Ezt kifejtenéd bővebben is? Nem nagyon értem, mire akarsz kilyukadni.
-Arra, hogy Tomnak nem az a baja, hogy beteg, hanem hogy ikrek vagytok.
-Tessék?! – húzódott el Bill Pete-től és először riadtan, majd egyre enyhültebb arccal nézett szerelmére. – Nekem van egy ikertestvérem?
-Ezek szerint – rántotta meg a vállát Pete, mire Billből kitört a nevetés. A könnyei is kicsordultak, olyan jóízűt hahotázott. Ezen persze Pete is elnevette magát. Imádta hallgatni, ahogyan kedvese nevet.
-Már kezdtem megijedni, hogy valami komoly, de ezek szerint nem – szólalt meg Bill, miután sikerült valamennyire megnyugodnia. – Ne tudd meg, mennyi ideget megettem, míg haza nem értél – mosolygott és Pete szemébe nézett. – Mi az? – kérdezte, mikor szerelme már egy ideje csak az arcát nézte.
-Olyan jó, hogy vagy nekem, Bill! Nem is tudom, hol tartanék most, ha nem ismerlek meg téged. Szeretlek.
Bill nem is tudott mit válaszolni, annyira meghatották Pete szavai. Közel hajolt hozzá és lágyan megcsókolta.
-Én is szeretlek – mondta, majd szorosan megölelte Pete-et.
xXx
-Sziasztok! – lépett be Bill a kávézóba és egyből a pulthoz ment, ahonnan körbenézett a vendégeken, de állítólagos ikertestvérét sehol sem találta. – Steve, Tom merre van? Azt mondta, itt akar találkozni.
-Egy kicsit kiütötte magát, így hazament. Ha szerencséd van, még odaérsz, mielőtt elaludna.
-Ajj… jó. Köszi. Szia – köszönt el Bill, majd bepattant a kocsijába és Tomhoz hajtott. Pár perc alatt oda is ért. Kiugrott a kocsijából és addig nyomta a csengőt, míg Tom ajtót nem nyitott.
-Szia, Bill.
-Szia. Mi az a nagy gond, amit nem lehetett telefonban elmondani – játszotta el az idegest, pedig már semmi oka nem volt rá, mert mindent tudott.
-Egy csókot sem kapok? – dülöngélt jobbra-balra.
-Tom, matt részeg vagy. Nem szokásom részeg embereket csókolgatni. De elmondanád végre, mi a baj, vagy harapófogóval kell kiszednem belőled? – kérdezte még ingerültebben.
-Ülj le, aztán mondom – szólt Tom, Bill pedig helyet foglalt. – Szóval az a nagy harci helyzet, hogy ikrek vagyunk – mondta Tom vontatottan köszönhetően az alkoholos befolyásoltságának.
-Hogy mit csinálsz? Te meg én ikrek? Ezt a sületlenséget meg honnan ástad elő?
-Nem én, hanem a magánnyomozóm.
-Á, szóval magánnyomozót fogadsz fel, hogy derítsen ki rólam mindent, igaz?
-Nem, nem mindent. Csak annyi kellett, hogy miért lehetünk ennyire hasonlóak.
-De akkor sem nekem szóltál, hogy üljünk le megbeszélni, hanem egy nyomozót fogadtál fel. Köszönöm a bizalmad, Tom! Igazán jól esik – emelte fel a hangját Bill.
-Ne kiabálj, kérlek, menten szétrobban a fejem!
-Pedig még másnapos sem vagy! És különben is vess magadra! Minek ittál annyit?
-Azért, mert nem tudtam, mi legyen velünk és a kapcsolatunkkal.
-Tudod, mi legyen? Majd én megmondom! Én most fogom magam, kisétálok az ajtón, te meg szépen elfelejtesz.
-Szakítani akarsz? – esett le Tomnak Bill mondanivalója.
-Igen, szakítani.
-De… de miért? – könnyezett be Tom.
-Azért, mert eljátszottad az esélyed a magánnyomozós magánakcióddal.
-És nincs olyan, hogy hibáztam és kapok még egy esélyt?
-Nálam nincs. Egy esélyed volt, azt eljátszottad, nincs visszaút.
-És ha esetleg most az egyszer másképp cselekednél? – próbálta menteni Tom a helyzetet.
-Tom, te egyáltalán felfogod, amit kérdezel? Vagy belegondolsz a válaszba? Az életben sem javíthatsz ki semmit egy ’Bocs, hibáztam’ mondattal. Vállalnod kell a következményeket.
-De… ne… ne tedd ezt velem – tört utat magának az első könnycsepp. – Ne hagyj el! Én szeretlek, érted?
-Értek én mindent Tom, és én is szeretlek, de ezzel, hogy mást kérdezel a saját dolgaimról, teljes mértékben elvesztetted a bizalmam. Ha pedig valaki elrúgja nálam a pöttyöst, akkor hiába teper, nem lesz a kapcsolat már ugyanaz. Ott marad végig az, hogy átvágtál, kutattál utánam. Én így nem tudok kapcsolatban élni Tom, értsd meg.
-De te meg azt értsd meg, hogy szeretlek Bill! Az életemnél is jobban. Bármit megteszek, csak ne hagyj el! – könyörgött Tom.
-Sajnálom. Kár, hogy ezt tetted, pedig biztos jól meglettünk volna. Azt pedig verd ki a fejedből, hogy ikrek vagyunk, mert nekem nem hogy ikertestvérem, még bátyám, nővérem, húgom és öcsém sincsen.
-Ez végleges? – kérdezett rá Tom Bill döntésére.
-Igen. Sok szerencsét az életben, Tom! – mondta Bill, majd kilépett az ajtón és elhajtott Tom háza elől.
Tom zokogva rogyott össze a padlón. Nem hitte volna, hogy ennyi volt. Csak egy szenvedélyes szeretkezés és vége. Magához vett egy üveg bort, egy képet, amelyiken Billel ketten vannak, a kocsikulcsot, és a szülei sírjához indult. Nem érdekelte, hogy részeg, hisz máskor is vezetett már így, akkor sem volt probléma. Azonban az egyik kanyarban a kerék megcsúszott egy pocsolyában, a kocsi pedig egy útmenti fának csapódott. Arra járó autósok hívták a mentőket, de ők már nem tudtak segíteni Tom életén.
xXx
-Édesem, megjöttem! – kiabált be Bill, mikor hazaért.
-Konyha – hallatszott a válasz Pete-től.
Bill, mielőtt a konyhába ment volna, összeszedte az összes olyan képet, amelyiken Tom és ő láthatóak, és Pete segítségével elégette. Este a hírekben látta Tom összeroncsolódott autóját, és ahogyan fekete zsákba bugyolálva egy koporsóba teszik, majd elszállítják.
Bill összetört. Teljesen. Nem gondolta volna, hogy egy ártatlan játék valakinek a halálát okozza majd. Pete-tel összeszedték minden holmijukat, és Amerikától messze, Franciaországban találták meg új otthonukat. Egyedül Steve-et sajnálták, de annyira szégyellték magukat a történtek miatt, hogy még tőle sem köszöntek el. Azóta eszükbe sem jutott, hogy újra játszani akarnak mások érzéseivel. Boldogok ők így ketten, nem kell abba a kapcsolatba más. Bill pedig azóta messze elkerüli a Tom nevű férfiakat.
Jelentkezés feltétele: EZEN BEJEGYZÉSHEZ írjatok egy kommentet, amiben leírjátok a neveteket, az emailcímeteket és ha van, az oldalatok címét.
