Álomból valóság (by: Annette)

Sziasztok!

Nos, most egy novellát hoztam, amit Billék szilveszteri képe ihletett. A történetben szereplő Jeffree Star valós személy, IDE KATTINTVA a facebook-os oldalára juttok el, és ha IDE KATTINTOTOK, akkor az egyik számát tudjátok meghallgatni.

Na, de nem is papolok tovább. :P
Jó olvasást! :D

Álomból valóság

most nem ezért vagy azért, meg meg lehet engem kövezni, de Bill itt szerintem kicsit gázul fest... nekem valahogy úgy hat, mit aki rendesen be van lőve és úgy csinálták a képet... sajnálom, ha valakinek nem tetszik, amit írtam, de én tényleg ezt gondolom... Tom meg... hát ő is érdekesen hat ezen a képen...








-Milyen igaza van! - sóhajtott fel Bill, miután elolvasta a kommentet. - A picsába már! - csapott idegesen az asztalra, majd tenyerébe temette a fejét.


A földszinten bátyja is elolvasta ugyanezt a hozzászólást. Tudta, hogy ez lesz belőle, hogy a rajongóknak is feltűnik. Hiába próbálta Billt jobb útra téríteni, öccse makacsságával viszont nem tudott mit kezdeni. Akár a falnak beszélt volna. És ez hihetetlenül fájt neki, mert Billért bármit képes lett volna megtenni. Ő volt az egyetlen, akiben 120%-ig megbízott, akinek mindent elmondott, de a folytonos viták miatt kezdtek eltávolodni egymástól. Ez pedig segített rájönni az érzéseire. Eleinte nem tudta volna megmondani, mi is ez, és miért tombolnak benne heves viták arról, hogy jó-e vagy sem, amit érez, de mióta Bill drogozik és egyre lejjebb csúszik, ráébredt mindenre. Menthetetlenül beleszeretett az ikertestvérébe. Próbált küzdeni az érzés ellen, de egy idő után már nem tudott mit kezdeni a dologgal. Ezáltal pedig egyre erősebb vágyat érzett arra, hogy megmentse testvérét. Kikapcsolta a laptopját, elpakolta és felment az emeletre Billhez. Be akart menni, de úgy döntött, nem nyit be egyből. Félt, hogy megint látja, amint Bill egy fehér csíkot szív fel az asztalról. Elég volt neki egyszer, az is kitörölhetetlenül beleégett az emlékezetébe. Addig-addig ácsorgott az ajtó előtt, mígnem meghallotta Bill lépteit. Gyorsan elindult a saját szobája felé, nem akart testvérével ismét veszekedni, azonban amint meghallotta az ajtót, megfordult. A látvány elborzasztotta. Bill szemei alatt hatalmas karikák a nemalvástól, arca teljesen beesett a szerek használatától. Szeméből fájdalom és szomorúság tükröződött.


-Bill ...


-Én... én ezt nem bírom tovább - mondta Bill és keserves zokogásban tört ki.


Tom odasietett öccséhez és védelmezően átölelte. Bill úgy szorította magához bátyját, mintha az élete múlna rajta. Az idősebbik pedig hiába csitítgatta Billt, próbálkozása sikertelen volt. Így álltak itt, míg a szőke hajú sírása nagy nehezen alábbhagyott.


-Gyere, Bill, csinálok neked valami kaját! - mondta Tom kedvesen, és elindultak a konyhába.


Bill leült az asztalhoz és reményvesztetten nézett Tomra, aki a szendvicseket és egy bögre teát készített neki. Miért érzi ezt? Miért pont vele történik ez meg? Miért kellett a bátyjába beleszeretnie? Ez az oka mindennek. Nem bírta tovább nézni, ahogy Tom boldogan tengeti napjait barátnőjével, neki viszont egyedül kell feküdnie minden éjjel a hatalmas ágyában. Azt gondolta, ha illegális szerekhez nyúl, jobb irányt vesznek a dolgok, halványulnak a Tom iránti érzések, azonban pont az ellenkezője történt. Annyira a drog rabjává vált, hogy már egyre több és több kellett neki napról napra. Félő volt, hogy egy alkalommal túladagolja magát és meghal. Ezt viszont nem akarta még, mert annyi célja és álma volt, amit el akart érni és meg akart valósítani. Már egy pár napja próbálja csökkenteni az adagokat, de ma reggel tisztult ki minden. Elhatározta, hogy leszokik, de ehhez Tom segítségére lesz szüksége. 


-Köszönöm, Tom! - nyögte ki, mikor bátyja elé rakott két szendvicset és egy bögre gőzölgő teát, ezzel kizökkentve őt a gondolatmenetéből.


-Egyél csak, Bill! - szólt az idősebbik és boldogság töltötte el, amint látta, hogy Bill mekkora étvággyal fogyasztja az ételt. 


-Tom... igazad volt... még az elején le kellett volna állnom... csak... túl makacs voltam... - mondta Bill akadozva és közben zavartan az asztalt bámulta.


-Örülök, hogy végre beláttad! De remélem, tudod, hogy még semmivel sem vagy elkésve, csak így egy kicsit nehezebb lesz. Én...


-Ne! Csak azt ne mondd, hogy nem leszel mellettem, mert nélküled nem fog menni - könnyezett be ismét az ifjabb.


-Jaj, te kis butus! Tudhatnád, hogy mindenben segítek! És ha hagytad volna, akkor pont ezt mondtam volna el az előbb!


-Köszönöm, pedig meg sem érdemlem - szipogta Bill.


-Már hogyne érdemelnéd meg? Nem ismerek még egy olyan embert, aki jobban megérdemelné! Meg hát... milyen testvér lennék, ha magadra hagynálak?


-Hát persze... Örülök, hogy a testvéred vagyok! - mondta Bill, bár a testvér szóba kicsit több undort vitt, mint amennyit akart.


Tom felkelt az asztaltól, majd elkezdett kutakodni a neten a legmegbízhatóbb rehab után. Közben azon gondolkozott, miért mondta öccse olyan sok gúnnyal az előző mondatot. Mert az teljesen kizárt, hogy ugyanazt érezze, mint ő. Bill biztosan elítélné érzései miatt, teljesen megromlana a kapcsolatuk, ha kiderülne, hogy szerelmes öccsébe.


Bill mindeközben a szobájában ugyanezen gondolkozott, annyi különbséggel, hogy ő márpedig tudatja Tommal, mit is érez már lassan két éve. Úgy döntött, lemegy bátyjához, mert már a saját szobáját is börtönnek érezte. A nappali ajtajába érve azonban valami érdekesre lett figyelmes. A földön összegyűrt papírgalacsinok hevertek. Találomra felvett egyet, széthajtotta és olvasni kezdte a srégen áthúzott szöveget.


"Olyan vagy nekem, mint a drog, 
Teljesen magadhoz láncolsz.
Nem tudok betelni veled, 
S bár tudnám, miért nincs egy szó sem,

Mellyel kifejezhetném irántad érzett szerelmem... "

Nem tudta eldönteni, sírjon-e vagy sírjon. Tomnak ismét kapcsolata lesz, pedig nem rég szakított Lisával is. És így pedig semmi esélye annak, hogy tudassa Tommal az érzéseit. Csak a bátyja által írt versikéből az nem derült ki, kihez is intézte a szavakat.

-Tom, már megint szerelmes vagy? - kérdezte Bill kezében lobogtatva a gyűrött papírlapot.

-Nézd, meg tudom magyarázni! - pattant fel Tom a kanapéról.

-Mit akarsz megmagyarázni? Ez az élet rendje! ... 

-Mi? Az, hogy beleszerettem a saját ikertestvérembe? - vágott közbe Tom kétségbeesetten, majd amint észbe kapott, a szája elé tette a kezét, de már késő volt.

-Hogy... hogy... mi? - dadogta Bill falfehér arccal. - Te... mit csináltál? - kérdezte, de közben szíve őrült ritmust diktált, és így már semmiképp nem akarta bevallani az érzéseit. Most biztos nem. Kicsit később majd, de addig játszik egy kicsit.

-Igen, jól hallottad! Beléd... szerettem - válaszolt Tom lehajtott fejjel.

-Ne aggódj, Tom! El fog múlni! Mikor anyuék elváltak, én is azt hittem, hogy szerelmes vagyok beléd, de később rájöttem, hogy ez csak egyfajta rajongás volt, amiért mindig mellettem voltál és megvigasztaltál, semmi több - fejezte be Bill, mert majdnem folytatta, hogy most már tudja, az valóban szerelem volt.

-Kösz a biztatást, Bill!

-Igazán nincs mit! Most viszont el kell mennem! Nem tudom, mikor jövök.

-Hová mész, Bill?

-Egy helyre. Sietek! Viszont főznél valamit, kérlek? Biztosan farkaséhes leszek, mire hazaérek. Köszi, Tom! Szia - mondta és ki is lépett az ajtón otthoni ruhában, baseball sapkával a fejét. Gyűlölt így utcára lépni, de így legalább nem ismerték fel. 

-Hát persze, Bill! Most vallottam szerelmet, erre te lelépsz, és még főzzek is! Kösz szépen! - adott hangot gondolatainak Tom a nappali közepén.

Kiment a konyhába, és bár Bill utálja, brokkolikrémlevest főzött. Igaz, hogy porból, de ha öccse is ilyen rendes volt, ő sem lesz rest, kedveskedik neki egy kis finomsággal.

Bill a sütő nap sugarainak melengető simogatásával kísérve megérkezett Jeffree-hez. Azóta lettek jó barátok, mióta Bill kicsit jobban belemerült a drog kínálta mámoros estékbe. És Jeffree volt az egyedüli, aki tudta Bill titkát, azaz hogy szerelmes a bátyjába. Most pedig jött elújságolni az örömhírt, na és persze egy kis tanácsért. Nem akart egyből Tom nyakába ugrani, hogy 'Jaj, de jó! Én is szeretlek!'.


-Ki az? - szólt bele Jeffree barátja a kaputelefonba.


-Bill vagyok, Jeffree van?


-Persze! Szívem! Téged keresnek! Bill az.


-Rendben, engedd csak be! Rögtön megyek.


Brian megnyomott egy gombot, a kovácsoltvas kapu pedig csigalassúsággal kinyílt. Bill szaporábbra vette lépteit, mert a gondolatok már hangosan dörömböltek, hogy valaki adon nekik végre hangot.


-Bill, szia! Jó téged újra látni! -nyitott ajtót Jeffree és megölelte Billt.


-Szia! Én is örülök! - viszonozta Bill az ölelést. - Brian egy kicsit magunkra tudna hagyni? - kérdezte csillogó szemekkel.


-Csak nem?


-Lehet - húzódott hatalmas vigyor a szőke hajú arcára.


-Akkor egy pillanat és jövök. Addig ülj le nyugodtan.


-Köszi.


-Szívem! - kiabált Jeffree és elindult szerelme szoibája felé.


Bill, ahogy a házigazda tanácsolta, bement a nappaliba és a kanapén helyet foglalt. Örült, hogy Jeffree-vel már félszavakból is megértik egymást. Viszont már tűkön ült, hogy végre elmondhassa Jeffree-nek, mi is történt. Elképzelései voltak, mit is művelhetnek bent a szerelmesek, de belegondolni sem mert abba komolyabban, hogy lassan ő és Tom is hasonlókat fognak csinálni.


-Bocsi, Billy fiú, de volt egy kis megbeszélnivalónk Brian-nel - jött Jeffree, miközben egy zsepivel törölgette a száját.


-Semmi gond! - nevetett Bill.


-Na jók legyetek, lányok! Pá! - intett Brian és kilépett a házból.


-Mesélj el mindent! - kérte Billt Jeffree izgatottan.


A szőke hajú boldogan kezdett regélni. A reggel történtektől egészen addig, míg Tom el nem szólta magát. Még a versikét is megmutatta, amiben igazából semmi utalás nem volt arra, Tom kit szeret, de a titkára mégis fény derült.


-És nem akartam egyből a nyakába ugrani, ezért jötem hozzád. Szerinted hogy tálaljam neki, hogy én is szeretem?


-Ugyan már, Bill!! Nehogy már én adjak neked tanácsot! Azt hittem, a helyes pofikádhoz némi ész is adatott! - nevetett fel Jeffree.


-Van is, csak nem ahhoz, hogy az ikertestvéremnek kell bevallanom, hogy én is szeretem!


-Jaj, ne legyél már ilyen nyápic! Kacérkodj vele! Hazafele vegyél valami piát, iszogassatok, aztán meg ...


-Á, köszi, meg is van! Akkor megyek is! És tényleg köszönöm, hogy segítettél! Szia!


-Igazán nincs mit! Aztán ügyesen! - kacsintott Jeffree.


-Mindenképp! - mondta Bill és megölelték egymást.


Hazafelé Bill beugrott egy közértbe és vett egy üveg bort és egy üveg whiskey-t. A szíve a torkában dobogott, régen érzett már ilyet. És hihetetlennek tartotta, hogy Tom is azt érzi, amit ő. 


-Tom, itthon vagyok! - kiabált Bill, mikor belépett a házba.


-Kaja a konyhában! - kiabált vissza Tom az emeletről.


Bill kiment a konyhába, elővett egy tányért, hogy ehesen, de amint meglátta a fazék tartalmát, a tányérját idegesen a konyhapulthoz csapta és felcsörtetett bátjyához.


-Te komolyan brokkolikrémlevest főztél, mikor tudod, hogy úgy utálom, mint ördög a szenteltvizet?


-Ne aggódj, Bill! A brokkoli iránt érzett utálatod már biztosan elmúlt!  - idézte öccs szavait Tom. - Tudod, mikor kicsi voltam, én is ki nem állhatta, de mára már megszerettem.


-Kösz, bazd meg! És én még el akartam neked mondani kajálás után, hogy én ... - fejezte be Bill, mielőtt úgy járt volna, mint reggel Tom. Még mindig korainak tartotta, hogy bevallja érzéseit.


-Te mi?


-Semmi! - kiabált Bill és hangosan becsapta maga után az ajtót.


A konyhába ment, ahol kivette a bort a hűtőből, majd felment a szobájába. Az ajtót kulcsra zárta, a fiókjából előkapta a kokaint és felszívott egy csíkot. Ezután kibontotta a bort, majd egy doboz cigi kíséretében kiült az ablakba. Mikor már kellőképp mámorosnak érezte magát, azaz a bor elfogyasztása után, feltápászkodott az ablakból és átment Tomhoz. Kopogás nélkül nyitott be hozzá.


-Mit akarsz már megint? - kérdezte flegmán Tom.


-Veled aludni - vigyorodott el kajánul Bill.


-Ne csináld ezt! - nyelt nagyot at idősebbik.


-Mit? - vetette be csábos nézését Bill.


-Ne nézz így rám, mert elvesztem az eszem!


-És ha ez a célom? - ment közelebb az ágyhoz a szőke hajú, Tom pedig egyre feljebb csúszott rajta.


-Mit... mit csinálsz?


-Majd meglátod, csak engedd el magad egy kicsit!


-Bill, ne csináld! - kérlelte Tom öccsét.


-Nyugi, Tom! Ne legyél ennyire merev! - hajolt közelebb bátyja arcához Bill.


-Bill, mit... - kezdett bele Tom, de nem bírta befejezni, mert Bill az ajkaira tapasztotta a sajátját.


Tom a meglepettségtől először nem is viszonozta a csókot, de amint eljutot az agyáig, mit is csinál Bill, ijedten eltolta magától.


-Mit művelsz, Bill? - kérdezte Tom, miközben a lélegzetét próbálta visszaállítani a normálisra. A szívéról nem is beszélve, ami majdnem kiugrott a bordái által képzett rácsok közül.


-Csak neked akartam jót.


-De... ne csak azért, mert én ezt akarom. Különben is, te nem szerethetsz engem! Azokat a képeket is, amiket a fanok szerkesztettek rólunk, mindig undoral konstatáltad. Fancsali képet vágva gyorsan eltűntetted őket!


-Arra nem gondoltál, hogy ez csak egy álca, hogy ne derüljön ki, mit is érzek? Hogy azért mutattam ezt kifelé, mert nem akartam, hogy kiderüljön, mit érzek irántad, és hogy mennyire felébredt bennem a vágy, hogy meg is csináljam veled?


-Tessék?


-Elmondjam még egyszer, vagy ennyi is elég volt, hogy eljusson a kis kobakodig, hogy én is szeretlek? - mosolyodott el végre Bill.


-Ez... ez...


-Igen, ez most komoly! De látom, kicsit szét vagy csúszva a hirtelen jött információtól, úgyhogy ha egy kicsit sikerült összeszedned magad, akkor a konyhában leszk! - kacsintott Bill és a konyhába vette az irányt.


Tom még pár pillanatig csak ült megsemmisülve az ágyon, majd mikor végre észhez tért, hevesen dobogó szívvel Bill után iramodott, aki már a konyhapulton ülve várta őt.


-Bill, megint be vagy nyomva, mi? - kérdezte, bár fogalma sem volt arról, miért érdekli ez, mikor fontosabb dolgok is voltak most, mint ez.


-Be, de attól még igazat mondtam! Én is szeretlek, Tom!

Tom nem válaszolt. Odament Billhez és megcsókolta. Nyelvük először lassú, amjd egyre gyorsabb és vadabb táncot lejtett, végül fulladásveszély miatt elváltak ajkaik.


-Ezt akartam neked elmonadni, mikor hazajöttem, csak a levesed felidegesített - mondta Bill, miközben még mindig közel volt Tomhoz.


-Csak azért főztem, mert rosszul esett, hogy miután megtudtad, hogy szeretlek, leléptél. Mellesleg merre jártál?


-Jeffree-nél voltam. Tudod, ő az a pinkhajú fazon. Aztán elmentem a boltba, a bort viszont megittam, de még maradt egy üveg whiskey. Megisszuk?


-Nem lesz neked kicsit sok?


-Maximum részegebb leszek, mint te! - nevetett fel Bill.


Tom elindult a hűtőhöz, de Bill visszarántotta és szenvedélyesen megcsókolta. Aztán gondoltak egyet és a kanapé felé vették az irányt, ahol egész éjjel kényeztették egymást.




Egy év múlva Bill teljesen tiszta volt, ami nagyrészt Tomnak volt köszönhető. Az elmúlt hónapok során rendszeresen összejártak Jeffree-vel és Brian-nel hol Billék, hol Jeffree-ék otthonában, hogy kirúgjanak egy kicsit a hámból. Amikor pedig Billtől megkérdezték, mit is gondol a twincestről, huncut vigyorral az arcán csak ennyit válaszolt:


-Az ikrek közti szeretet néha szerelemmé növi ki magát, ilyenkor pedig engedni kell az érzéseknek.