Álcázva (by: Renee)

Sziasztok!
Tudom, kicsit elmaradt az oldal szerkesztése, ezért bocsánatot is kérünk. Most Renee egy régebbi sztoriját olvashatjátok, komikat is szívesen fogadnánk. :) 
Kellemes ünnepeket így utólag is! :D
Legyetek rosszak továbbra is! :P

Álcázva

Tom szinte kirontott a hotelszobájából, és egyenesen a menedzserük szobája felé vette az irányt. Borzalmasan felkapta a vizet, azon az ötleten amit Bill mondott. Kopogás nélkül nyitott be David szobájába.
-Mit képzelsz magadról, úgy őszintén? Hogy van bőr a képeden, hogy zsarolj minket? Tény, hogy jó sok rajongót elveszítettünk, de ettől még nem kell…
-De igenis kell! Híresek akartok maradni? Akkor azért áldozatokat is kell hozni! –mondta David, majd a laptopjához ment, és az ikrek felé fordította. Azon egy olyan kép volt látható, amin az ikerpár csókolózik.
-Ez meg mi a franc? –kérdezte Tom. –Ugye nem te szerkesztetted, mert itt ütlek agyon!
-Nem én szerkesztettem. –válaszolt halál nyugodtan a menedzser. –Ezt egy rajongói oldalról szedtem le, ahol még jó pár ilyen kép van. És nem csak ilyenek, sokkal durvábbak is. A rajongók szeretik elképzelni, hogy milyenek lennétek együtt… -ült le David az egyik fotelba.
-De ez akkor is abszurd! Hogy képzelheted hogy én és Bill is benne leszünk ebben?! –kérdezte Tom.
-Tom… Ha ez az ára, hogy újra felfigyeljenek ránk, én megteszem. –fogta meg bátyja kezét Bill.
-Mi?! Te képes lennél eljátszani a buzit, miközben folyamatosan tagadtad, amikor felröppentek a hírek, hogy esetleg meleg vagy? –fordult öccse felé Tom.
-Ha ez kell, hogy újra felfigyeljenek ránk, én megteszem! –vágta rá a fiatalabbik iker, mire Tom felsóhajtott, elmotyogott egy „rendben van”-t, és el is hagyta a szobát.

A beszélgetés óta több mint fél év telt el, rohamos idő alatt. Tom úgy viselkedett Billel a díjkiosztókon, és a többi hivatalos rendezvényen, mintha ténylegesen lány lenne, és öccse ezt minden szó nélkül eltűrte. Azonban az egyik napon, Bill furcsán kezdett viselkedni, és Tomot aggasztotta ez a dolog. Ha a kamerák előtt meg akarta csókolni, Bill gyorsan elhúzódott, és menekülőre fogta az irányt. Tomot már nagyon idegesítette ez az egész, ezért az egyik este, miután látta Billt eltűnni a kijáraton, alig a buli elkezdése után tíz perccel, otthagyott csapot-papot, és öccse után indult. Mikor kilépett a nagy üvegajtón, rögtön vagy száz vaku fénye villant a szemébe, de még látta amint Billt elnyeli a fekete terepjárójuk belseje. Sietősen szedte a lábait, és még éppen sikerült odaérnie, mielőtt Bill becsukhatta volna előtte az ajtót.
-Hova mész? –kérdezte Tom, miközben a kezével fogta az ajtót, hogy Bill ne csukhassa be.
-A hotelba. –fordította el a fejét a fiatalabbik iker, gondosan kerülve a szemkontaktust bátyjával.
-Miért nem maradsz bulizni?
-Minek? Nincs kedvem. –rántotta meg a vállát Bill, aztán Tomra nézett. –Elengednéd az ajtót? Szeretnék végre menni.
Tom nem válaszolt, hanem bevágódott öccse mellé a hátsó ülésre, aztán becsapta az ajtót. Bill ijedten nézett rá, aztán elhúzódott tőle, és az ülés másik végére ült.
-Kivele, most mi bajod. –mondta Tom, aztán hátra dőltötte a fejét a támlára. Pár perc elteltével Tom megunta azt, hogy öccse levegőnek nézi, ezért közelebb ült hozzá, és megfogta a kezét. –Na, mibaj?
Bill ismét nem válaszolt, a kezét elrántotta Tomtól, és még elszántabban bámult kifelé az ablakon.
-Ne csináld már ezt, most mibajod? –kelt ki magából Tom, aztán maga felé fordította öccsét erőszakkal, ugyanis testvére elszántan küzdött ez ellen.
-Hagyjál már! –morgolódott Bill, miközben megpróbálta Tom kezét lefejteni a csuklójáról sikertelenül.
-Elég már! Mi a fene bajod van velem?! –kiáltott rá öccsére Tom, mire az abbahagyta a kapálózást, és a sofőr is hátraszólt.
-Minden rendben van? –kérdezte.
-Igen, de nem húzná le a kedvünkért azt a hülye falat, ami ilyenkor elzár minket magától? –kérdezte Tom kicsit ingerülten, mire a sofőr morgott egy „De”-t, és az ablak már el is választotta az ikreket a morgolódó sofőrtől. –Nos kivele, mibajod. –fordult újra Billhez, aki már megint az ablakot tanulmányozta nagy buzgalommal.
-Semmi. –rántotta meg a vállát Bill, mire Tom akarattal maga felé fordította a fejét.
-Mond el!
-Szakított velem…
-Kicsoda? Heather? –kérdezte Tom hitetlenkedve. Heather Bill barátnője volt, akivel teljes titokban voltak együtt.
-Azt mondta nem bírja, hogy folyton csókolgatsz a kamerák előtt. –rántotta meg a vállát Bill.
-De ha ez a dolgom? –kérdezte Tom, mire Bill arcán megjelent egy fájdalmas mosoly. 
-Ezt ő nem értette meg. És tegnap előtt szakított velem.
-De te szereted még mindig. –vonta le a következtetést Tom, mire Bill csak bólintott, és Tom látta, hogy öccse nem áll messze a sírástól, ezért átölelte, és magához húzta. Bill a nyakába fúrta a fejét, gyenge kis kezeivel Tom pólóját markolta, és csendesen zokogott bátyja vállán. Már vagy jó negyed órája csend volt az autóban, amikor Bill végre elhajolt bátyjától, és megtörölte a szemét a pulóvere ujjával. –Jobban vagy? –kérdezte tőle Tom, mire Bill csak bólintott egy rövidkét. Tom tudta, érezte hogy Billel semmi sincs rendben.”Neki most szeretet kell! Gyengédség… Senki nincs aki megadná neki…”
Hirtelen ötlettől vezérelve Tom szájon csókolta Billt, aki a meglepettség miatt viszonozta, sőt szinte rámászott Tomra. Az idősebbik iker nem volt hozzászokva hogy az ágyban ő marad alul, de Billel azt akarta elhitetni, hogy ő is lehet férfi, nem kell mindig neki a gyengébbiket eljátszania. Bill szinte leszaggatta ikréről a nagy narancssárga pólót, majd amikor az az autó másik felében landolt mohón vetette magát Tom mellkasára. Tom hagyta, hogy öccse hanyatt dőltse az ülésen, és levegye róla a nadrágot. Mikor ez is megtörtént, Bill nem is foglalkozva azzal, hogy életében először csinál ilyet, óvatosan a szájába csúsztatta Tom ékességét, és gyors ütemben kezdte el kényeztetni bátyját. Tom azonban hirtelen felült, hiszen eszébe jutott, hogy most Billt kell kényeztetni. Óvatosan hanyattdőnötte öccsét a fekete bőrüléseken, majd szépen, szinte kínzó lassúsággal kezdte el megszabadítani ikrét a ruháitól. „Először csak a póló… Igen, aztán egy kicsit kényeztetni a nyakát, és a vállát… pont mint egy nőnél… aztán a mellbimbója, azzal az édes piercinggel együtt… Rendben, most jöhet a nadrág, a boxerrel együtt… Rendben, most pedig…fuuu … nyugi Tom, hiszen olyan mit egy csaj… csak kényeztetni kell… De fura érzés… de élvezi, hallom… …Rendben, most már azt hiszem elég lesz…”
Tom óvatosan öccse fölé térdelt, aki már szájába vette az ujjait, aztán kicsit előnedvesítette a terepet, hogy ne fájjon bátyjának annyira. Tom remegett az idegességtől, félt ettől az egésztől, de aztán mikor öccse szemébe nézett, lassan lentebb engedte a csípőjét. Hirtelen egy kissé nyomó érzést érzett, aztán ezt felváltotta egy éles fájdalom, ami az egész alhasára kiterjedt. Hatalmas sóhaj hagyta el a száját, mire Bill a csípőjére tette a kezét, és segített kényelmesebben elhelyezkedni rajta. Tom eközben azon gondolkodott, hogyan is juthatott eszébe ekkora hülyeség, legszívesebben abban a pillanatban otthagyta volna Billt, és kifutott volna a világból. Azonban félretette ezt a gondolatot, és lassan elkezdett Billen mozogni, aki hátra hajtotta a fejét, behunyta a szemeit, és csak kezeivel ösztönözte Tomot még gyorsabb, és mélyebb cselekvésre. Tom, hogy minél hamarabb vége lehessen ennek az egésznek, és mivel Bill sem figyelte őt éppen, ezért kezeivel megmarkolta saját magát, és kézmozdulatait Bill üteméhez igazította. Tom hamarabb jutott a csúcsra mint öccse ezért gyorsan leszállt Billről, a szájába vette Bill férfiasságát, és ezzel tette fel az I-re a pontot.
Mikor végre a légzése is visszaállt a normálisra, Bill elméje is kitisztult. Csak nézte gyorsan öltözködő bátyját, miközben nem tudta elhinni azt, amit az előbb tettek. Remegő kézzel rángatta magára a nadrágját, majd a pólóját is. Nem tudta elhinni, hogy a bátyja ilyen módon kihasználta azt, hogy ramaty lelkiállapotban volt.
-Bill ami az előbb… -kezdte Tom, mire Bill a szavába vágott, és a kocsi is megállt.
-Útállak! –vágta ikre arcába Bill, majd a kezén a fekete bőrkabátjával kiviharzott a kocsiból.

Lágyan puha csókok - Renee

Sziasztok!
Egy kicsit elhanyagoltuk az oldalt, de mint tudjátok, tanév közben vagyunk, és kevés időnk van az érettségi közeledtével. Ennek ellenére örömmel látjuk, hogy a bejegyzések ritkasága ellenére van néhány látogatónk! :)
Jó olvasást! :)

Lágyan puha csókok

Bill idegesen fordult át a másik oldalára az ágyában, s fejét belefúrta a fehér párnák közé. Tom megint nem volt otthon, elment magának felszedni egy nőt, akivel aztán eltölt pár pásztorórát egy hotelben, aztán hajnalban hazatámolyog. Bill idegesen belebokszolt egyet az egyik díszpárnába, amit még bátyjától kapott. Egy közös képük volt rajta, amin egymást átölelik. Egy könnycsepp csúszott le Billnek az arcán.

-Nem szabad, nem szabad, nem szabad! –győzködte magát, majd becsukta a szemét, és elaludt.

-Végre már. –sóhajtott fel Tom, mikor végre sikerült kinyitnia a bejárati ajtót, és sikerült belépnie a Billel közös házukba. Halkan, nehogy felébressze Billt, felment az emeletre, lerúgta magáról a cipőjét, aztán halkan benyitott öccsé szobájába. Bill szétterülve feküdt az ágyon, a derekára volt csavarodva a hófehér paplan, a mellbimbójában lévő piercingen pedig megcsillant a holdfény, mivel az énekes elfelejtette elhúzni a sötétítőfüggönyöket, és az ablakokat is nyitva hagyta. Tom látta, hogy öccse teste libabőrös lett, miután egy hidegebb fuvallat söpört végig a szobán. Óvatosan odasétált az ablakhoz, és halkan becsukta.

-Tom? –hallott meg egy hangot a háta mögül, majd amikor hátranézett, látta öccse árnyékát, amint az ágyban ül.

-Csak én vagyok nyugi. –mondta Tom, majd Billhez sétált, és leült mellé az ágyra.

-Most értél haza? –kérdezte a fiatalabbik Kaulitz.

-Igen. –bólintott Tom. –Egy nővel…

-Voltál. Tudom. Gondoltam. –vágott Tom szavába Bill, majd egy mozdulattal magára rántotta a takarót, egészen a feje búbjáig. –Menjél, aludni akarok.

Tomot meghökkentette ez a hirtelen hangulatváltozás, de azért felemelkedett az ágyról, a takarógombóc fölé hajolt, majd miután megsimogatta ott, ahol Bill fejét gondolta, elmotyogott egy jó éjtet, és ki is ment. Miután bement a szobájába, ledobálta magáról a ruhákat, az asztalánál álló székre dobta őket, és bedőlt az ágyába. Sóhajtott egy hatalmasat, aztán a pár perccel ezelőtti jelenetre gondolt.

„Hmm… Bill az ágyban, egy szál alsónadrágban… Az a piercing… Az a kis törékeny teste… Elveszik az ölelésemben akárhányszor megölelem… És a fenébe is az a nyelv piercingje milyen jó lehet… Meg azok a hosszú ujjai… a francba is Tom nyugodj le!”

Szólalt meg egy hang a fejében, majd kilépett az erkélyre, és elszívott egy szál cigit, hogy lenyugtassa felkorbácsolt vágyait.

„Hiszen mégsem ronthatok be hozzá, hogy figyelj Bill, szeretlek, és most azonnal szeretkezni akarok veled! Ez abszurd! Az ikertestvéremről fantáziálok a francba is! Hogy juthat egyáltalán ilyen eszembe? Különben is, vajon mit is várok, mit szólna hozzá? Hogy „Oké Tom, gyere csak” Ez hülyeség! Most feküdtem le alig egy órája azzal a nővel, mégis vágyok a szexre! És nem egy nővel! Nem! Nekem Bill kell! „

Idegesen elnyomta a csikket a hamutálban, azután visszament a szobájába, befeküdt az ágyába, majd az oldalára fordult, és elaludt.

-Tom, Tom kelj fel! –ébresztgette Bill a bátyját reggel.

-Mivan már? –kérdezte Tom, és felült az ágyban. Tekintete végigsiklott öccse meztelen testén, amit csak egy hanyagul felvett törülköző takart el. Kis vízcseppek gyöngyözöttek a felsőtestén, a hajából csöpögött a víz.

-Beszélnünk kell! –mondta Bill, és Tom ebben mélységesen egyetértett vele. „De hogy a fenébe mondjam el neki?”

-Miről?

-Kettőnkről! –vágta rá Bill, és mikor összetalálkozott Tommal a tekintete, megbabonázva nézett az ugyanolyan barna íriszbe, mint az övé.

-Hagyd már abba! –kiáltott fel Tom. –Ne nézz így rám!

-Hogy?

-Úgy nézel, mint aki épp le akar smárni! –vágta Tom Billhez, azután felkelt az ágyból, és megszeppent öccséhez lépett. –Miért nézel folyton így rám?

-Mert én… Nem tudom. –rázta meg a fejét Bill, és pár hajtincse az arcához tapadt. Nem tudta hova lett az előbbi elszántsága, talán tovatűnt, amikor Tom szeme végigmérte.

-Nem tudod mi? –kérdezte hitetlenkedve Tom.

-Mi… mire célzol ezzel? –kérdezte Bill, és nagyon ügyelt arra, hogy ne kelljen Tom szemébe néznie.

-Szerintem te féltékeny vagy!

-Féltékeny? Én? Mire? –vágott vissza Bill, úgy gondolta a legjobb védekezés a támadás.

-Arra hogy lányokkal töltöm az éjszakáimat!

-És ha így van?! –rántotta meg Bill a vállát, majd az erkélyajtóhoz sétált.

-Mi? –tátotta el a száját Tom, és Bill mögé lépett, aki hirtelen megfordult, és az ijedtségtől, hogy Tom olyan közel ment hozzá, az üvegajtónak ütközött háttal.

-Mit csinálsz Tom? –kérdezte Bill szinte alig hallhatóan. Tom nem válaszolt, csak gyengéden felemelte öccse állát, majd miután mélyen a szemébe nézett, megcsókolta. Bill egy nyögés hallatott, miközben érezte, hogy Tom nyelve végigsiklik az ajkain, arra vára, hogy végre Bill is engedjen a csábításnak. „Tom… megcsókolt… Én is vágyom erre, de félek… félek…”

Hirtelen eltaszította magától Tomot, aki megtántorodott, és az arcához kapott, ahol Bill gyengéd kis kezének a tenyérlenyomata rajzolódott ki pirosan.

-Ezt miért…?

-Nem csókolhatsz meg csak úgy! A testvéred vagyok! Ezt… nem szabad! –kiáltott Tomra, majd sietősen elhagyta ikre szobáját, és bement a fürdőbe.

„A fenébe is, mi a fenét csináltam! Hogy képzelhettem, hogy én és Tom… Ez marhaság! Testvérek vagyunk, ez csak valami… Csak valami megmagyarázhatatlanul jó érzés, és fojtogat a féltékenység, ha arra gondolok, hogy egy nővel tölti az éjszakát! Nekem kell, de az előbb megpofoztam. Nem tudom miért, csak féltem. Igen, hiszen mégiscsak a testvéremről van szó! Mi a fenét csináljak, hogy nézzek ezek után a szemébe?”

Billt a hangos kopogás rántotta vissza a valóságba.

-Bill engedj be! –hallotta meg Tom hangját az ajtó elől.

-Minek?

-Ne húzd az agyam, csak engedj be! –kiáltotta el magát Tom, mire Bill kissé félve zárta ki az ajtót, de amint kattant a zár, Tom szinte beesett az ajtón. –Na végre. –mosolyodott el Tom, majd elkezdett Billhez közeledni, az arcán diadalittas mosoly volt. Bill egészen a párás csempékkel borított falig hátrált, Tom szemében valami egészen furcsát látott.

-Mit csinálsz? –kérdezte Bill elcsukló hangon.

-Miért…

-Ütöttelek meg az előbb? –vágott Bill ikre szavába. –Mert féltem. Testvérek vagyunk! Mi ez az egész? Miért néztél rám tegnap este is ÚGY? Miért mértél végig olyan látványosan ma reggel?

-Őszintén? –kérdezte Tom, mire Bill bólintott egyet. –Mert kívánlak. –mosolyodott el a rasztás, miközben Bill szemébe nézett, aki magában hatalmas csatát vívott. Az egyik oldalon volt a vágy, és a szeretet Tom iránt, a másik oldalon pedig az, hogy testvérek, és nekik ezt nem lehetne.

Óráknak tűnő hosszú percek után Tom elhajolt Billtől, majd megfogta a kezét, és a szobájába vitte.

-Tom mit csinálsz? –kérdezte Bill remegő hangon, de az említett nem válaszolt, csupán felkapta öccse törékeny testét, az ágyra fektette, majd fölé hajolt.

-Csak mutatok valamit. –motyogta Tom, majd Bill füléhez hajolt, és gyengéden beleszuszogott. Bill felsóhajtott, amikor Tom elkezdte a nyakát csókolgatni, majd amikor megérezte amint Tom nyelve gyengéden végigszánt a nyakán, egy hangos nyögés szaladt ki a száján.

-Tom… Ne csináld. –fogta meg Bill bátyja kalandozó kezét, aki már a hasát simogatta. Tom egy csókkal beléfojtotta a szót, azután kezével ismét elkezdte gyengéden simogatni ikre vágytól remegő testét. Óvatosan, miközben gyengéd csókokkal kényeztette a mellbimbóját, a benne lévő piercinggel együtt, lefejtette öccse vékony derekáról a fekete pamut törülközőt, és a szoba végébe hajította. Tom felnézett Bill arcára, aki szaggatottan vette a levegőt, és kipirult arccal takarta el magát Tom kívánkozó tekintetétől.

-Olyan édes vagy, akár egy szűz lány. –mosolyodott el kajánul Tom, majd ismét szájon csókolta Billt, aki a tarkójánál fogva húzta magához Tomot, akinek a keze eközben már Bill derekánál járt, azután minden félelmét, és szemérmét félretéve, a markába vette öccse egyre csak keményedő férfiasságát. Bill elszakadt Tomtól, és hangosan felnyögött, amint Tom elkezdte kényeztetni. A nyelvével Bill nyakát, és vállát ingerelte, a keze pedig őrült tempót diktált. Tom érezte, hogy már az ő alsónadrágja is az elszakadás szélén áll, annyira felizgatta öccse látványa, a testén gyöngyöző izzadságcseppek, a kipirult arca, a halk kis gyöngései, a keze, amivel Tom vállát, a másikkal pedig a lepedőt szorongatta. Hirtelen megérezte amint Bill teste rándult egy hatalmasat, egy óriási nyögést hallatott, Tom pedig érezte a markában szétáramló anyagot. Felkelt az ágyról, a kezét megtörölte egy papír zsebkendőben, ami aztán a kukában landolt. Utána visszament még mindig remegő öccse mellé.

-Tom az előbb… -kezdte el Bill, de Tom a szájára tette a mutatóujját, és elmosolyodott.

-Még nincs vége. –mondta, azután végigcsókolta Billt a nyakától, egészen a kissé lelohadt férfiasságágig. Amikor aztán odaért, ismét a markába fogta, és óvatosan a szájába csúsztatta. Nem is igazán értette, hogy hogyan tudja hogy mit kell csinálnia, egyszerűen csak minél több örömöt akart szerezni annak a személynek, aki a világ életében a legfontosabb volt a számára. Bill teste megemelkedett az ágyról, azután felült.

-Tom, én szeretném ha… -mondta Bill kipirult arccal, és habár nem fejezte be, Tom tudta mit akart mondani. Miután mosolyogva bólintott egyet, Bill hasra fordult az ágyon. Tom fölé térdelt, kezével gyengéden simogatta Bill nyakát, és eközben csókokkal hintette be a hátát. Gyengéden elkezdte Bill fenekét masszírozni, és látta, hogy öccse a párnába vájta körmeit. Nem akarta elkapkodni a dolgot, biztos akart lenni benne, hogy Bill is kész arra, hogy egyek legyenek. Mikor hallotta, hogy Bill légzése kezd szaporább lenni, óvatosan először az egyiket, majd mellé még egy ujját bevetve készítette fel tovább Billt az együttlétre, aki az első pár húzás alatt fájdalmasan felnyögött. Azután Tom érezte, hogy ikre egyre jobban képes magát ellazítani, ezért a füléhez hajolt, és gyengéden belesuttogott.

-Kész vagy? –kérdezte, mire Bill csak bólintott, s megemelte a fenekét. Tom elhelyezkedett a lábai között, majd óvatosan Billbe hatolt. Érezte, hogy öccse hasa megkeményedik, és látta, hogy Bill arcán egy könnycsepp csúszik le, de ennek ellenére, egy szót sem szólt. Gyengéden megsimogatta Bill arcát, és elkezdte masszírozni az alhasát. –Csak lazíts. –suttogta, és érezte, hogy kezd alábbhagyni a szorítás, ezért óvatosan lassan elkezdett mozogni, de Bill ismét összeszorította a fogait, és már nem tudta elfojtani, hangosan, fájdalmasan felnyögött. –Abbahagyjam?

-Ne! Majd… Majd megszokom. –mondta Bill, mire Tom ismét lassú mozgásba kezdett, és valahogy könnyebben ment a dolog. Mikor Bill fenekére nézett, látta, hogy piros vér csordogál Bill fenekéből.

-Bill te…

-Tudom, de ne foglalkozz vele! Csak… Csak szeress. –suttogta Bill, majd bátyja szemébe nézett. Tom elmosolyodott, megcsókolta Billt, azután lassú, majd egyre gyorsabb tempót diktált. A nyögéseik egyre hosszabbak, és hangosabbak lettek, a remegésük egyre csak fokozódott, a testük teljesen összefonódott. Billnek az élvezet mámorában eszébe jutott egy gondolat.

„Lágyan finom, puha csókok simogatják vállamat,

 Fut a vérem, száguld a gondolat,

 Érj hozzám, csihold a szikrákat.

 Hogy féktelen tűzben égve válljak eggyé veled,

 Hogy reszkess értem, fogom a kezed.

 Felkorbácsolom a vágyad, csókjaimmal beborítalak.

 Gyötörjön a légszomj, akard, hogy akarjalak,

 Szeress gyengéden, borzongjon minden porcikám,

 Szeress szenvedélyesen, bújj még közelebb hozzám,

 A tied vagyok egészen. Minden érintésedre elolvadok,

 A ruhák lehullnak rólad, nem számít a ma,

 S a holnapok, testem hozzád simul,

 Remegve várom a csodát, hogy a szemed íriszén át

 Lássam a gyönyört benne, amikor már nem tudjuk

 Melyikünk én, és melyikünk te.”

Tom hangos nyögéssel követte öccsét, aztán lihegve borult le Bill mellé.

-Ez…

-Csodálatos volt. –bújt Bill Tomhoz, aki védelmezőn átkarolta a törékeny kis testet. –De most mi lesz?

-Valami elkezdődött. –csókolta meg Tom ikrét, aki ezek után boldogan aludt el bátyja mellett, akinek igaza volt.

Közös sztori -Az érzelmek viharában

Halihó! :)
Az, amit most hoztam, egy olyan novella, aminek a létrejötténél sokan közreműködtek. A TWC-s csoport lelkes tagjai alkották meg eme remekművet. :)

Jó olvasást! :)

Az érzelmek viharában

Bill Kaulitz, miközben a kezében szorongatott gyerekkori képre meredt, szomorúan gondolt vissza az elmúlt egy hétre, ami megváltoztatta az életét...

Tom elköltözött! Egyedül hagyta a házba!

Nem tudta hova teni a dolgokat...minden zavaros volt számárra...

A gondolatai csak körülötte forogtak és egy addig ismeretlen érzés csak még jobban összezavarta.

A másik fele az ikre akit a világon mindennél jobban szeretett nincs vele.

Nagyon jól tudta, hogy az egész az Ő hibája...

Egyfolytában csak az a csók járt a fejében...

Bűnös dolog mégis égette a vágy a másik fele után.

Lehet, hogy rosszul tette? De nem bírta tovább eltitkolni hogy mindennél jobban vágyik a csókjaira az érintéseire.

Lehet, hogy emiatt elveszíti örökre testvérét? Hogy soha többet nem áll szóba vele? Nem! Az nem történhet meg...

Kezébe vette a telefonját és kikereste Tom számát. De épp mikor tárcsázni akart egy üzenete érkezett, Davidtől: "Gyere a stúdióba! Sürgős!

Billnek átsuhant az agyán hogy gáz van de nem gondolkozott felkapta a bőrdzsekijét, slusszkulcsot és már vágódott is bele az Audiába hogy elszáguldjon a stúdióba.

Bármennyire is próbált a vezetésre koncentrálni a gondolatai végig a csók körül forogtak és egyre vadabb formációt öltöttek.

Megrázta a fejét próbálta a buja gondolatokat kiverni belőle befordult a sarkon és megállt a stúdió előtt. Vett egy nagy levegőt, koncentrálni próbált, hogy vissza kanyarítsa a jelenbe gondolatait. Kiszállt a kocsiból és elindult a bejárat felé.

Ahogy belépett, szinte teljesen elveszettnek érezte magát a megvető pillantások kereszttüzében...

Nem tudta mi fog most vele történni! David telefonált, Georg és Gustav őt nézte megvető pillantással. Tom még arra sem volt hajlandó, hogy rá nézzen!

Érezte, ha ez a helyzet nem változik, akkor az elmúlt egy hét alatt felgyülemlett érzések könnyekként törnek a felszínre.

Nem bírta sokáig a helyzetet, és rosszullétre hivatkozva megkérte a menedzsert, hogy engedje haza. De természetesen csak minél hamarabb ki akart pakolni a házukból.

le! Az egyetlen ember, aki nem nézet rá csúnyán az a fodrásza Kevin volt. Nem értette, hogy miért van itt, de örült neki. Oda ment hozzá és leült mellé.

Ahogy a fiú rámosolygott a 2 évvel azelőtti első találkozásuk jutott eszébe.

Gondolataiból David hangja rángatta vissza. Bill félve nézett fel rá, találkozott tekintete mérges manageréével.

- Tom azt mondta nekem kiszáll, nem akar veled tovább együtt dolgozni. Megmagyaráznád mi folyik itt??

Bill szeme könyes lett! Igazság szerint ő sem tudta h mi a baj!

- Tegnap össze vesztünk, nem tudom hogy miért!

- Tom? - A manager érdeklődő pillantással fixírozta az említett arcát.

Nem lényeg, csak egy kis testvéri vita. Fixírozta szúrós szemekkel öccsét - De továbbra is maradok azon az állásponton, hogy nem szeretnék Billel együtt dolgozni.

- Nos, akkor azt ajánlom, hogy egy kicsit pihenj még rá erre a dologra. Nem kell ilyen döntéseket elhamarkodni. Üljetek le és beszéljétek meg. - járt David szeme az ikrek között.

- Nem vagyok hajlandó beszélni vele! - nem értem miért viselkedsz így Billel! - Kevin most szólalt meg először de fel ált kézen fogta Billt és ki rángatta az épületből.

- Nem tudom, mi folyik itt Bill - kezdte kevin miközben kirángatta az épület elé az énekest- de sosem láttam Tomot még ilyennek. Nagyon felhúztad. - állt meg vele szemben és kérdőn nézett rá.

- Kevin... - kezdte volna terelni a témát de a fiú közbeszólt. - Semmi de! - a távolság egyre csökkent köztük.

- Már rég el akartam mondani, hogy nagyon bejössz nekem. - Húzta végig ujjait Bill mellkasán - És tudom hogy te sem vagy közömbös irántam. - Nézett Bill szemeibe és közelebb hajolt hozzá.

Szája épp, hogy csak hozzáért Bill ajkaihoz, Bill ellökte őt magától

- Kevin még is mit csinálsz?! - fakadt ki az énekes

- Hát én.... csak azt gondoltam, hogy... Te is

- Nem! - csattant fel az énekes de utána meg is bánta. - Kev én...

- Miért nem tudsz szeretni? - a fiú hangja furcsán erőtlenül csengett.

Bill megdermedt. Ugyan ezt mondta ő is Tomnak.

- Én... én nem tudom... - A hangja elcsuklott. Felpattant, és kirohant a stúdióból. Rohant az utcán, a kereszteződéseken körül sem nézett; ha akart volna sem ment volna neki az előbuggyanó könnycseppek miatt.

Aztán hirtelen neki ütközött valakinek.

- Bocsánat - és rohant is tovább.

aztán egy nagy sikojra lett figyelmes

- Édes istenem ez Bill th ÁÁÁÁÁÁÁ ezt meg kell osztanom facebookon.

Bill jobbnak látta ha inkább lelép ezért beszállt a legközelebb jövő taxiba

- Hova?

- Messzire

A taxis egyből indult, nem kérdezet semmit csak ment! - hova visz? - messze!- Bill hátra dölt és el aludt!

Nem tudta meddig aludt de mikor kinyitotta a szemét sötét volt. Csak egy hanyagul elhúzott függöny mögül világított be a hold fénye.

Nem sokkal később felébredt, és egy számára teljesen ismeretlen helyen tért magához.

- Hol vagyok?

Erre a sofőr kaján pillantást vetett hátra. Bill pedig csak ekkor ismerte fel, hogy ki is ül a kormány mögött...

Azokat a szemeket és azt a mosolyt bárhol felismerte volna. Görcs ugrott a gyomrába és azt hitte még mindig csak álmodik.

Nem tudta elinni hogy pont ő vitte és idáig észre sem vette.

- Te mit keresel itt? - Nézett a visszapillantón keresztül sofőrje szemeibe.

- És te? - kuncogott gonoszan. - Mi ez a nagy sietség, Billie fiú?

- Nem tudom. - suttogta maga elé meredve. - Hova viszel, áruld el nekem.

- Azt hittem, hogy már megértetted. Nem leszek veled. Soha!

- Bill kérlek!

- Brendon kérlek! Nekem már nem megy!

- Értem..szóval van valaki más.. Neked semmit sem számított az az egy év?- fordult hátra Brendon hogy Bill szemeibe nézhessen.

- Ne kezdd, kérlek. Tudod hogy ez nem így van.. De..

-Mit de??

- Ez bonyolult. - sütötte le a tekintetét Bill.

- Mint eddig minden. - Brendon kiszállt és hátra ült Bill mellé majd becsukta az ajtókat. - De ezektől szép az élet.

- Brendon... - hátrált Bill a kocsi ajtajáig.

- Megcsaltál! A legjobb haverommal!

 - nagyon megbántam adj nekem még egy esélyt! - Brendon hátra mászott Bill mellé és átölelte. Jó volt az a pillanat, mire észre vették magukat csókolóztak! -nem bírom ki nélküled, adj még 1 esélyt, kérlek! - jó de ez az utolsó!

Bill szörnyen érezte magát és egész hazafele úton járt az agya. Nagyon szerette Brendont, tényleg de Tom járt a fejében folyamatosan. Nem tudott szabadulni bátyától...

Brendon keze végig a combján volt. Tom soha nem ért így hozzá de a gondolat hogy ö így fogná melegséggel töltötte el.

Brendon le állította az autót Bill háza előtt, közelebb hajolt hozzá és lágyan megcsókolta.

- Jó éjt szerelmem.

-nem alszól nálam? Tom elköltözött, és rossz egyedül lenni! - persze de mire felkelsz én már nem leszek melletted, vár a munka!

- Megéri. - mosolygott Bill majd kézen fogva Brendont Befelé indultak.

Mikor becsukódott mögöttük az ajtó, és egymás ajkainak este egy hang szólalt meg mögöttük full idegesen.

- Bill mit müvelsz?

Bill úgy fordult meg mint akit megégettek és szembe találta magát Tom mérges tekintetével

- te hogy kerülsz ide? - szerintem ugyan annyi jogom van ebbe a házba tartozkodni mint neked!

- Azt hiszem én inkább most megyek. - Járt Brendon tekintete az ikrek között miközben a kijárat felé hátrált.

-nem kell, gyere menyünk fel a szobámba! - Bill és Brendon fel mentek az emeletre! Hangos kattanás jelezte h bent vannak a szobába. Tom már nem értette miért jött ide. Beszélni akart Billel de ő nem foglalkozik vele! Elment fürdeni és lefeküdt!

- Azt hittem már végeztél Brendonnal. - förmedt testvérére Tom.

- És ha nem akkor mi van?

- Nem veszed észre magad?

- Mégis miért? Egyáltalán mit keresel itt?azt hittem látni sem birod a képem...

- Bill, nehogy már te legyél megsértődve! Hát nem emlékszel, hogy hogyan is jutottunk idáig?! - kiáltott Tom a testvérére, miközben minden erejével a könnyeit fojtotta magába. De Billnek persze ez fel sem tűnt...

- Mire akarsz kilyukadni Tom? Miért kerülgeted a forró kását? Miért nem mondod meg mit akarsz?

Tomnak már elege volt ebből az egész veszekedésből. Bár kicsit megszeppent öccse kérdésein, hiszen maga sem tudta a választ hiába keresgélte fonatai alatt.

- Na? Nem mondasz semmit?- tette csípőre a kezeit Bill. - Azt hittem magyarázkodni fogsz és... - azonban nem tudta befejezni, hogyan is tudhatta volna, mikor Tom ajkai vadul csókolta az ő ki éhezett száját.

Nem bírt még csak mozdulni sem. Részint a sokktól, részint azért mert végre teljesült oly régóta dédelgetett álma.

Bill nem értette pontosan mi történik, hiszen Ikre a legutóbbi találkozásukkor Szinte gyűlölte őt, De most ez nem is nagyon érdekelte, csak a csókra bírt koncentrálni ami egyre hosszabbra nyúlt el Eggyikük sem akarta abbahagyni, ízlelgették egymás ajkát, viszont mikor elfogyott a levegőjük zihálva szakadtak el egymástól.

-Bill?

Az ikrek egyszerre fordultak a hang irányába és néztek a megkövülten álló, Brendonra.

- Ez... ez nem az, amire gondolsz... - vörösödött az énekes.

- Értem... szóval miatta nem kellek neked! Undorítóak vagytok mindketten! - kiabált. - Egy mocskos buzi vagy Bill!

- Ne merészelj így beszélni az öcsémről! - kiáltott Tom, és ezzel egy jól célzott ütést mért az arcába.

- Normális vagy Kaulitz? - kapott az arcához Brendon.

- Takarodj a házból mielőtt szétütlek. - ordított rá Tom.

- Még visszajövök. - sziszegte Brendon és távozott.

-De... Tom... mért csináltad ezt? - kérdezte könnyek között testvére.

- Fogalmam sincs. - rázta a fejét Tom. Pár perc álldogálás után Tom meghallotta azt a kérdést amit soha nem akart hallani:

- Szeretsz engem szerelemből?

Tom nem tudott egyből válaszolni. Kavarogtak a gondolatai igazából ő sem hitte hogy tényleg szereti testvérét úgy. De nagyon erős vonzalmat érzett iránta. Bipl kérdőn nézett rá és várta reakcióját.

- Szeretlek, azt hiszem.

Percekig álltak egymással szemben, egyikőjük sem bírt megszólalni egy ideig.

- Bill, ne haragudj, hogy a múltkor olyan csúnyán ellöktelek magamtól. Vissza kellett volna csókolnom, már akkor! Bocsáss meg. Azt hiszem... hogy szeretlek. De ez még nagyon új nekem...

Bill teljesen elérzékenyült. Tomtól nem sűrűn hallani ilyet, már ez a vallomás is kész csodának számított.

- én is szeretlek kis butusom. - nevetett, majd megcsókolta. mind a ketten érezték a bennük röpködő pillangókat, melyek egyre vadul röpködnek. Bill a kanapé felé kezdet húzni Tomot, majd ledöntötte, rámászott és szenvedélyesen mgecsókolta

- Bill. - nyögte Tom ahogy megérezte testvére puha ajkait a nyakán.

- Szeretlek, Tom... - sóhajtott Bill, majd hideg kezével a póló alatt ikre felhevült testét kezdte el simogatni.

- Ne, Bill, ha ezt folytatod, elvesztem.. ah... ah fejemet... És mi lesz... Brendonnal?

Ám az énekes nem foglalkozott Tom félénk szavaival, nem érdekelte; végre megmutathatta, hogy bizony, nem csak Tom tud rámenős lenni

- Nem érdekel. - csókolta meg hevesen Tomot.

- De.. de - a gitáros egész teste remegett.

Úgy érezte, már nem tud ellen állni a vágynak és Bill sem könnyítette meg a dolgát, szinte felkínálta magát, és éhes csókjaival a egyre csak fokozta vágyát.

Majd Bill ledobta a pólóját, és Testvérét is elkezdte kihámozni a már nagyon feleslegessé váló textildaraboktól.Bill elkezdett az övével babrálni, de a gitáros nem bírta tovább és úgy döntött segít neki egy kicsit.Ledobta övét és nadrágjá a földre, és egy szál boxerben kezde meg ezt a műveletet tstvérén is, és a boxeren keresztül má igen csak láccott merev férfiassága.

Ahogy Tom vadul csókolta testvérét a testük összesimult Bill pedig felnyögött.

- Nem... nem bírom már sokáig. - zihálta.

De ekkor viszont el kellett ugraniuk egymástól, mert egy hatalmas női sikolyt hallottak meg a nyitott ajtó irányából. Simone állt előttük sápadt tekintettel.

-Anya...-suttogták egyszerre de azt se tudták mit mondjanak.A helyzet elég félreérthetetlen volt.

- Ti most... Jesszusom...-csuklott el Simon hangja és a szája elé kapta a kezét.

- Anya... én... m-meg tudom magyarázni... - próbálta menteni a menthetetlent Tom.

- Ez... ez... fúj! Ilyet? Azt hittem ti normális nevelést kaptatok. De ez... fúj...

-Azonnal öltözzetek fel srácok! Lent a konyhában találkozunk, és megkapjátok az anyai nevelést, amit eddig nem bírtam beleverni abba a csökönyös fejetekbe.-mondta Simone.

Az ikrek egy másra néztek,nem tudják hogy mi lesz...Bill remegő kézzel csatolta be ővét és nem birt másra gondolni csak hogy mi lesz most... -Nyugodj meg Bill...-mondta halkan Tom.-Nem lesz semmi baj.Hidd el nekem.-mondta biztatoan öccsének bár ebben ő sem volt biztos.Ő is meg volt rémülve.De ezt jol eltudta rejteni viszont Billen nagyon is látszott a rémület.Így neki kelett megnyugtatnia szeretett öccsét.

- Leülni! - parancsolt rájuk Simone mikor már a földszinten voltam. - Nem egymás mellé! - az ikrek megszeppenve bár de követték anyjuk utasítását.

-Mégis mi volt ez?Mióta csináljátok ezt?-kérdezi Simone idegesen.-Ezt egyszerűen nem tudom elhinni...-fordítja el fiairól könnyes tekintetét.

- Anya nyugodj meg.Bill és én csak szórakoztunk érted?!Tudod még sosem csókolózott!Én csak szerettem volna neki megmutatni pár technikát úgy tudod mindenhogy- sütötte le szemeit majd egy óriási vigyor terült el az arcán.

Bill ezt meghallva rohadt nagyot rúgott szemben ülő bátyja lábába.Attól, h nagy volt, Tom alig érezte meg. Még jobban elkezdett mosolyogni -fogai is látszottak már- csoda, h el nem nevette magát.

- Tom, te teljesen hülyének nézel?!

Tom megadóan lesütötte a szemeit.

- Hogy tudtam belőletek ilyen... ilyen... szörnyeket nevelni?! Mit rontottam el?! - fakadt ki teljesen, és csak idáig tudott "keménynek" mutatkozni, elsírta magát.

- Anya! - szaladt oda hozzá Bill és meg akarta ölelni de Simone eltolta. -Hagyj Bill! Nem akarlak látni titeket! Nem vagytok már a fiaim. - azzal kirohant a lakásból.

-Anya...- nézett utána könnyes szemekkel Bill.Nem akarta elhinni, h ez az egész mindössze 10 perc alatt zajlott le.Mintha Isten keze lett volna a dologban.Valami adott és el is vett.

- Bassza meg Tom!Elüldöztük az anyánkat!Most mit tegyünk?-huppant le mellé teljesen letörten.

De legalább már mellette ülhetett. Fejét Tom vállára hajtotta, behunyta szemeit, így élvezve ikre csodás parfümjének illatát, amitől egyre nyugodtabb lett.

-Nem tudom Bill.De szörnyen érzem magam. És nagyon remélem hogy anya megnyugszik és meg tudjuk beszélni vele.- simogatta öccse karját- De még ha sohasem áll többet szóba velük tudnod kell hogy én nagyon szeretlek és mindig melletted leszek.

- Jaj, Tom! - hajtotta testvére vállára a fejét. - Olyan jó, hogy legalább te itt vagy nekem.

Tom közelebb hajolt testvére ajkaihoz és pár másodperc csende mosolygás után megcsókolta.

-És... akkor most... mi lesz velünk?-kérdezte félénken Bill.Lassan felnézett báttyára aki erre a kérdésre hirtelen elkomolyodott és zavartan nézett öccse szemébe.

-Folytathatnánk ott ahol abbahagytuk.-mondta kaján vigyorral az arcán Tom, majd leteperte öccsét a kanapéra.

- Tom ne csináld! Most üldöztük el a saját anyánkat ezzel... - mondta Bill feszülten, majd felkelt a kanapéról és fel-alá kezdett járkálni. - Inkább találjunk ki valamit! Te is láttad, hogy anyu mennyire kikészült. - megállt és újra leült. Arcát két tenyere közé fogta, majd idegesen kifújta a levegőt.

Bill! - Tom nem ért hozzá. - Ez megtörtént. És ami megtörtént azon nem lehet változtatni.

- De... - kezdett volna magyarázkodni a fiatalabb mire Tom elkapta a kezét és magához húzta. - Érzed? - Bill arca őrületes gyorsasággal pirult el.

- Nem érdekel, Tom! Lehet, hogy egy életre megromlott a kapcsolatunk az anyánkkal, hogy megtudta; hogy így tudta meg, és neked most is csak a dugáson jár az eszed?! Ezt nem tudom elhinni! - fakadt ki hírtelen az énekes.

Tom meg azt sem tudta, mit mondhatna. mi tagadás, igaza van a testvérének.

- Hé hééé Bill, nyugiii! - Magához rántotta, és megszorongatta. - Tudod mit? akkor menjünk utána, és beszéljük meg vele. Csak hírtelen kiborult. Hidd el, nem lesz semmi baj - mosolygott testvérére, akinek ezzel egy hatalmas kő esett le a szívéről.

Beültek a kocsiba és elindultak anyukhoz. 5 perc alatt oda értek s remegő testel álltak meg az ajtó előtt. Tom becsöbgetett.

- igen? - nyitott síró hangon ajtót Simone, majd mikor meglátta fiat be akarta csapni az ajtót, de a kis izmos Tom nem engedte. - Mit akartok tőlem?

- Jó nem csók leckét adtam Billnek, hanem tényleg szerelemből csókoltam meg.

- hogyan? - eszmélt fel Simone.

- Régóta tombolt bennem, bennünk ez az érzés. Sajnáljuk, hogy így kellet megtudnod.

- Értem. - sóhajtott Simone. - de én unokákat akartam, és szép menyeket neketek, de látom ez csak álom lesz.

-Sajnálom anya tényleg.- borult Bill édesanyja nyakába-De nem hazudhatunk sem önmagunknak se egymásnak.

-Az istenit.-nézett felváltva Simone az ikrekre-A gyerekeim vagyok akármit is csináltok nem tudlak utálni titeket.-lábadt könnybe a szeme.

- Szeretünk anya! - ölelte meg őket Tom is.

- És mióta tart ez köztetek? - az ikrek először megrökönyödtek.

- Kb. olyan 1 órája valottuk be egymásnak. - mosolygott testvérére Bill.

- Egy órája? - röhögött fel Simone aranyosan. - Hát akkor jól beletrafáltam a közepébe!

- Hát igen...

Még csak ki sem tudtuk élvezni a dolgot... - grimaszolt Tom.

- Nah részleteket és egyéb dolgokat még véletlenül se akarok hallani! Sem most sem a jövőben!Meg, h bármit is előttem fogtok csinálni azt most kiverhetitek a fejetekből!Ha együtt van a család legfeljebb megfoghatjátok egymás kezét.De semmi több!Értem vagy nem értem?

- Mama csak egy puszit!Nézd ilyet- és egy nagy cuppanóst adott Tom arcára, úgy hogy a gitáros elnevette magát.

- Talán...Nah, de most már igyekezzetek hazafelé mindjárt elered az eső!- ahogy ezt kimondta már villámlott is.

Az ikrek éppen fordulni akartak az ajtó felé, amikor Simone utáuk kiáltott.

- Csak, hogy tudjam, összeházasodtok majd?

- Igen, ha Bill hajlandó lesz felvenni a nevemet. - röhögött vissza Tom, a sértett meglökte a könyökével.

- Ki mondta, hogy én fogom felvenni a nevedet, te fogod az enyémet. - kezdte a vitatkozást.

- Na most már futás legyen és folytassátok ott ahol közbe vágtam - mosolygott Simone. A fiúk még egyszer megölelték őt és haza mentek.

Hatalmas vigyorral az arcukon indultam meg haza. Nagyon örültek hogy édesanyjuk elfogadja őket és így is szereti a fiait. Bill szerelemtől csillogó barna szemeit Tomra szegezte aki egy eddiginél nagyobb mosollyal díjazta ezt. Hazaérve Bill ledobta a kabátját és a cipőjét majd elindult a nappali felé de Tom elkapta hátulról a derekát átölelte és lágyan bele csókolt a nyakába.

-Jajj, Tom, mire készülsz? - hebegte Bill.

Tom válaszként hevesen csókolta meg. őt .

Bill szinte azonnal visszacsókolt, és ha lehet még jobban kívánta testvérét, mint mielőtt félbeszakították őket. gyorsan ledobta a pólóját amit 2 mp múlva Tom-é is követett.

-Kívánlak....Nagyon....-nyögte Bill két csók között. Kikapcsolta a nadrágövét és nadrágját a szoba másik felébe hajította. Tom lebirkózta őt a kanapéra és farmerja a boxerrel, közelebbi ismertségbe került

-Ahh -nyögött fel Bill mikor mikor megérezte bátja ékességét a boxerján keresztül és attól is gyorsan megszabadult(mármint a boxertől).

-Tom.. kérlek...

-a-a -rakta Bill ajkaira mutató ujját mosolyogva, majd a nyakába hajolt.Mélyet szippantott az illatából, majd finoman csókolgatni, harapdálni kezdte.Teljesen elbűvölte ez a selymes bőr, már-már transzba esett a csodálattól.Az ágyékát közben még erősebben nyomta ikréhez.Azt, akarta, hogy Bill még ennél is jobban akarja.És azt, hogy sose felejtse el ezt a földöntúli érzést.

- Lassan de biztosan megőrülünk.Ezután már nem fogsz mást kívánni jobban az életben, ebben biztos vagyok!- suttogta a füléhez közel.

- Elég a dumából Tomi- nézett rá kábultan Bill, majd megnyalta az ajkait és ravasz vigyorral az arcán fordított a helyzetükön.

-Most, itt, azonnal!

Tom egy huncutka mosoly után egyre lejjebb kezdte csókolgatni ikrét. Elidőzött a köldökénél, tetkóján utána jött az amire mind ketten vártak. Tom gyengéden lehúzta a boxert ahol már kibuggyant Bill férfiassága. először csak egyik ujjával simogatta végig, majd kettővel, hárommal s végül a kezével. Bill nyögdécselt, majd egy halk sikoly hagyta el a száját, mikor Tom gyengéden megcsókolta büszkeségét.

- Mindig azt hittem, hogy nekem nagyobb. - nevetett fel Tom.

- Nem... bí...bírom ki.... Kérlek!- Tom engedelmeskedett, majd a szájába vette a farönköt Bill ide-oda vergődött s már a csúcson volt. Tom megérezte a fehér ízt a szájába. Mindig is azt hitte, hogy undorító íze van most kellemesen csalódott. Finomabbnak érezte mint a kedvenc édességeit és apránként lenyelte hisz spórolni kell ilyen kinccsel.

Bill Tom állát felemelte és a szemébe nézett. Majd elmosolyodott bátyján..-Van valami izé az arcodon.-nyögte ki majd pár izzadtság csepp gördült végig az arcán a kielégüléstől...

- Nem baj. - mosolyodott el Tom és megcsókolta ikrét aki kihasználva a helyzetet fordított a kockán és Tom felé kerekedett.

Lassan csókolta végig bátyja mellkasát miközben az övével szerencsétlenkedett.

Ahányszor Bill édes ajkai Tomhoz értek vagy a keze félrecsúszott az övtől ikre annyiszor nyögött fel.

Ekkor abbahagyták a "bénázást". Pár pillanattall később már mindketten meztelen voltak, és csak az ágy halk recsegése hallatszott tompa nyögésekkel vegyítve. Bill szabályosan dobálta magát az ágyon, Tom pedig minden egyes lökéssel egyre mélyebbre és mélyebbre ment ikrében, és egyre gyorsabban mozgott.

Már egyikuk sem tudott gondolkozni, és csak a beteljesülés édes mámora utáni vágy hajtotta őjet.

Végül egy hatalmas nyögéssel ötvözve végigáramlott a teztükön az élvezet legfelsőbb foka.

Egy pár percig még feküdtek egymás mellet pihegve, majd Bill feltette azt a kérdést, amely válaszától előre rettegett.

-Tom, ugye te sem gondoltad komolyan, hogy nem akarsz velem többet együtt dolgozni?

-Azt csak azért mondtam, mert megijedtem a bennem felgyülemlő érzésektől. Ahogy kimondtam, egyből megbántam, de tudod, milyen makacs vagyok - mosolygott Tom öccsére.

-Helyes.- mosolygott Bill elégedetten.

-Azt hittem eddig hogy nem szerethetlek jobban de tévedtem. Hogy volnék képes távol maradni tőled??- nézett mélyen ikének a szemébe és lágyan megcsókolta.

- Akkor... együtt maradunk...? Örökre? - a festett szeműnek igazán nehezére esett magában tartatni az előtörni vágyó könnycseppeket.

- Igen, Bill, hogy is tudnék nélküled élni?! - Mintha kicsit fel is háborodott volna, de aztán csak mosolygott, és teljesen magához húzta ikrét.

Másnap a stúdióba együtt mentem kéz a kézben. A két G kicsit értetlenek voltak.

- Mi ez a kezeskedés? - kérdezte kis szöszi Gustav.

- Kibékültünk. - mondta egyszerre a két testvér

- Ennyire? - csatlakozott Georg is. Tom és Bill rámosolyogtak Gustavra és Georgra.

- Ügye nem háborodtok fell, amit most fogok tenni? - kérdezte a két bandatagtól Tom

- Nem.- Georg

- Megszoktam már.- gustav. Tom mosolygott még egy sort és Billt neki lökte a falhoz, testét teljesen ikréhez nyomta és megcsókolta. Kezeivel Bill köldöke alatt matattak, majd az oldalánál végűl a hajánál.

- Na ennyire szeret engem. - pirult Bill mikor Tom vissza vonulót hírdetett a támadásközben. - Na nem mondtok semmit?

- Nem, mi tudtuk, hogy együtt vagytok.- mondta Georg

- Honnan?

- Hát mert úgy néztétek egymást még a veszekedés előtt meg minden és érezhetően izzott köztetek a levegő.- magyarázta Gustav

Minden jó ha a vége jó. Tartja a mondás. A Kaulitz ikrek esetében ez így is volt. Két test, egy szív, s egy lélek. Az ember nem döntheti el, hogy kibe szeressen bele, ahogy azt sem, hogy alakuljon az élete. De ha van melletted valaki, akit szívből szeretsz, ne engedd el sohase.