Álcázva (by: Renee)

Sziasztok!
Tudom, kicsit elmaradt az oldal szerkesztése, ezért bocsánatot is kérünk. Most Renee egy régebbi sztoriját olvashatjátok, komikat is szívesen fogadnánk. :) 
Kellemes ünnepeket így utólag is! :D
Legyetek rosszak továbbra is! :P

Álcázva

Tom szinte kirontott a hotelszobájából, és egyenesen a menedzserük szobája felé vette az irányt. Borzalmasan felkapta a vizet, azon az ötleten amit Bill mondott. Kopogás nélkül nyitott be David szobájába.
-Mit képzelsz magadról, úgy őszintén? Hogy van bőr a képeden, hogy zsarolj minket? Tény, hogy jó sok rajongót elveszítettünk, de ettől még nem kell…
-De igenis kell! Híresek akartok maradni? Akkor azért áldozatokat is kell hozni! –mondta David, majd a laptopjához ment, és az ikrek felé fordította. Azon egy olyan kép volt látható, amin az ikerpár csókolózik.
-Ez meg mi a franc? –kérdezte Tom. –Ugye nem te szerkesztetted, mert itt ütlek agyon!
-Nem én szerkesztettem. –válaszolt halál nyugodtan a menedzser. –Ezt egy rajongói oldalról szedtem le, ahol még jó pár ilyen kép van. És nem csak ilyenek, sokkal durvábbak is. A rajongók szeretik elképzelni, hogy milyenek lennétek együtt… -ült le David az egyik fotelba.
-De ez akkor is abszurd! Hogy képzelheted hogy én és Bill is benne leszünk ebben?! –kérdezte Tom.
-Tom… Ha ez az ára, hogy újra felfigyeljenek ránk, én megteszem. –fogta meg bátyja kezét Bill.
-Mi?! Te képes lennél eljátszani a buzit, miközben folyamatosan tagadtad, amikor felröppentek a hírek, hogy esetleg meleg vagy? –fordult öccse felé Tom.
-Ha ez kell, hogy újra felfigyeljenek ránk, én megteszem! –vágta rá a fiatalabbik iker, mire Tom felsóhajtott, elmotyogott egy „rendben van”-t, és el is hagyta a szobát.

A beszélgetés óta több mint fél év telt el, rohamos idő alatt. Tom úgy viselkedett Billel a díjkiosztókon, és a többi hivatalos rendezvényen, mintha ténylegesen lány lenne, és öccse ezt minden szó nélkül eltűrte. Azonban az egyik napon, Bill furcsán kezdett viselkedni, és Tomot aggasztotta ez a dolog. Ha a kamerák előtt meg akarta csókolni, Bill gyorsan elhúzódott, és menekülőre fogta az irányt. Tomot már nagyon idegesítette ez az egész, ezért az egyik este, miután látta Billt eltűnni a kijáraton, alig a buli elkezdése után tíz perccel, otthagyott csapot-papot, és öccse után indult. Mikor kilépett a nagy üvegajtón, rögtön vagy száz vaku fénye villant a szemébe, de még látta amint Billt elnyeli a fekete terepjárójuk belseje. Sietősen szedte a lábait, és még éppen sikerült odaérnie, mielőtt Bill becsukhatta volna előtte az ajtót.
-Hova mész? –kérdezte Tom, miközben a kezével fogta az ajtót, hogy Bill ne csukhassa be.
-A hotelba. –fordította el a fejét a fiatalabbik iker, gondosan kerülve a szemkontaktust bátyjával.
-Miért nem maradsz bulizni?
-Minek? Nincs kedvem. –rántotta meg a vállát Bill, aztán Tomra nézett. –Elengednéd az ajtót? Szeretnék végre menni.
Tom nem válaszolt, hanem bevágódott öccse mellé a hátsó ülésre, aztán becsapta az ajtót. Bill ijedten nézett rá, aztán elhúzódott tőle, és az ülés másik végére ült.
-Kivele, most mi bajod. –mondta Tom, aztán hátra dőltötte a fejét a támlára. Pár perc elteltével Tom megunta azt, hogy öccse levegőnek nézi, ezért közelebb ült hozzá, és megfogta a kezét. –Na, mibaj?
Bill ismét nem válaszolt, a kezét elrántotta Tomtól, és még elszántabban bámult kifelé az ablakon.
-Ne csináld már ezt, most mibajod? –kelt ki magából Tom, aztán maga felé fordította öccsét erőszakkal, ugyanis testvére elszántan küzdött ez ellen.
-Hagyjál már! –morgolódott Bill, miközben megpróbálta Tom kezét lefejteni a csuklójáról sikertelenül.
-Elég már! Mi a fene bajod van velem?! –kiáltott rá öccsére Tom, mire az abbahagyta a kapálózást, és a sofőr is hátraszólt.
-Minden rendben van? –kérdezte.
-Igen, de nem húzná le a kedvünkért azt a hülye falat, ami ilyenkor elzár minket magától? –kérdezte Tom kicsit ingerülten, mire a sofőr morgott egy „De”-t, és az ablak már el is választotta az ikreket a morgolódó sofőrtől. –Nos kivele, mibajod. –fordult újra Billhez, aki már megint az ablakot tanulmányozta nagy buzgalommal.
-Semmi. –rántotta meg a vállát Bill, mire Tom akarattal maga felé fordította a fejét.
-Mond el!
-Szakított velem…
-Kicsoda? Heather? –kérdezte Tom hitetlenkedve. Heather Bill barátnője volt, akivel teljes titokban voltak együtt.
-Azt mondta nem bírja, hogy folyton csókolgatsz a kamerák előtt. –rántotta meg a vállát Bill.
-De ha ez a dolgom? –kérdezte Tom, mire Bill arcán megjelent egy fájdalmas mosoly. 
-Ezt ő nem értette meg. És tegnap előtt szakított velem.
-De te szereted még mindig. –vonta le a következtetést Tom, mire Bill csak bólintott, és Tom látta, hogy öccse nem áll messze a sírástól, ezért átölelte, és magához húzta. Bill a nyakába fúrta a fejét, gyenge kis kezeivel Tom pólóját markolta, és csendesen zokogott bátyja vállán. Már vagy jó negyed órája csend volt az autóban, amikor Bill végre elhajolt bátyjától, és megtörölte a szemét a pulóvere ujjával. –Jobban vagy? –kérdezte tőle Tom, mire Bill csak bólintott egy rövidkét. Tom tudta, érezte hogy Billel semmi sincs rendben.”Neki most szeretet kell! Gyengédség… Senki nincs aki megadná neki…”
Hirtelen ötlettől vezérelve Tom szájon csókolta Billt, aki a meglepettség miatt viszonozta, sőt szinte rámászott Tomra. Az idősebbik iker nem volt hozzászokva hogy az ágyban ő marad alul, de Billel azt akarta elhitetni, hogy ő is lehet férfi, nem kell mindig neki a gyengébbiket eljátszania. Bill szinte leszaggatta ikréről a nagy narancssárga pólót, majd amikor az az autó másik felében landolt mohón vetette magát Tom mellkasára. Tom hagyta, hogy öccse hanyatt dőltse az ülésen, és levegye róla a nadrágot. Mikor ez is megtörtént, Bill nem is foglalkozva azzal, hogy életében először csinál ilyet, óvatosan a szájába csúsztatta Tom ékességét, és gyors ütemben kezdte el kényeztetni bátyját. Tom azonban hirtelen felült, hiszen eszébe jutott, hogy most Billt kell kényeztetni. Óvatosan hanyattdőnötte öccsét a fekete bőrüléseken, majd szépen, szinte kínzó lassúsággal kezdte el megszabadítani ikrét a ruháitól. „Először csak a póló… Igen, aztán egy kicsit kényeztetni a nyakát, és a vállát… pont mint egy nőnél… aztán a mellbimbója, azzal az édes piercinggel együtt… Rendben, most jöhet a nadrág, a boxerrel együtt… Rendben, most pedig…fuuu … nyugi Tom, hiszen olyan mit egy csaj… csak kényeztetni kell… De fura érzés… de élvezi, hallom… …Rendben, most már azt hiszem elég lesz…”
Tom óvatosan öccse fölé térdelt, aki már szájába vette az ujjait, aztán kicsit előnedvesítette a terepet, hogy ne fájjon bátyjának annyira. Tom remegett az idegességtől, félt ettől az egésztől, de aztán mikor öccse szemébe nézett, lassan lentebb engedte a csípőjét. Hirtelen egy kissé nyomó érzést érzett, aztán ezt felváltotta egy éles fájdalom, ami az egész alhasára kiterjedt. Hatalmas sóhaj hagyta el a száját, mire Bill a csípőjére tette a kezét, és segített kényelmesebben elhelyezkedni rajta. Tom eközben azon gondolkodott, hogyan is juthatott eszébe ekkora hülyeség, legszívesebben abban a pillanatban otthagyta volna Billt, és kifutott volna a világból. Azonban félretette ezt a gondolatot, és lassan elkezdett Billen mozogni, aki hátra hajtotta a fejét, behunyta a szemeit, és csak kezeivel ösztönözte Tomot még gyorsabb, és mélyebb cselekvésre. Tom, hogy minél hamarabb vége lehessen ennek az egésznek, és mivel Bill sem figyelte őt éppen, ezért kezeivel megmarkolta saját magát, és kézmozdulatait Bill üteméhez igazította. Tom hamarabb jutott a csúcsra mint öccse ezért gyorsan leszállt Billről, a szájába vette Bill férfiasságát, és ezzel tette fel az I-re a pontot.
Mikor végre a légzése is visszaállt a normálisra, Bill elméje is kitisztult. Csak nézte gyorsan öltözködő bátyját, miközben nem tudta elhinni azt, amit az előbb tettek. Remegő kézzel rángatta magára a nadrágját, majd a pólóját is. Nem tudta elhinni, hogy a bátyja ilyen módon kihasználta azt, hogy ramaty lelkiállapotban volt.
-Bill ami az előbb… -kezdte Tom, mire Bill a szavába vágott, és a kocsi is megállt.
-Útállak! –vágta ikre arcába Bill, majd a kezén a fekete bőrkabátjával kiviharzott a kocsiból.