2011. november 5., szombat

Come back to me/1

Sziasztok, kicsi Alienek! :)


Nos ezt már olvashattátok néhányan az oldalamon, de azért mégis itt van a megfelelő helye. :) Azért ide is leírom, hogyan keletkezett eme novella. ;)
Meloddy  TWC-s csoportba feltöltött videója teljesen megihletett, így Mollyval papírra vetettük a gondolatainkat. :) 2 részletben írtuk meg, az eleje nálam, a vége Mollynál lesz olvasható. :) Kicsit Csipkerózsika-féle lett, de teljesen máshogy alakulnak a történések.  
Jó olvasást! :D
(Annette)



Come back to me (Gyere vissza hozzám)/1.

Bill boldogan gurult hazafelé új kocsijával, amit pár órája vásárolt. Nem hurcibásztathatja magát mindig Tommal! Tom... az ő ikertestvére és egyetlen szerelme. Idestova két éve lesznek együtt, amit a rajongók többsége eleinte undorral fogadott, de aztán beletörődtek. Mert ha a kedvenc ikerpárjuk így boldog, kik ők, hogy az útjukba álljanak? Azóta pedig, hogy a Kaulitz ikrek egy párt alkotnak, jobbnál jobb dalok látnak napvilágot, az utóbbi két lemez megjelenése között pedig alig telt el egy év, annyira jól haladtak a munkálatokkal. Miért is ne? Ha van ihleted a dalok írásához, mire észbe kapsz, százával várnak a megzenésítésre.

Bill leállította a motort egy a házukhoz közeli plázánál. Megfelelően álcázta magát, majd bement, hogy vegyen az ő egyetlen szerelmének egy kedves kis ajándékot, amivel kifejezheti, mennyire szereti Tomot. Ám amikor kilépett az egyik üzletből, ismerős kacagásra lett figyelmes. A hang irányába kezdett lépkedni. Amikor meglátta, kik is ülnek ott, majdnem elejtette a bögrét, amit vett. Sosem vásárolt ajándékba ilyen tárgyat, de annyira megtetszett neki, hogy nem hagyhatta ott. Ami viszont ennyire megrémisztette, hogy Tomot látta kedélyesen cseverészni egy ismeretlen lánnyal a kávézóban. Nem érdekelte, felismerik-e vagy teljesen el tud vegyülni, bement a helyiségbe. Tomékhoz nem ült közel, de azért még mindig hallotta, miről beszélgetnek. Persze szegény pincérnő itta meg a dolog levét, révén, hogy a szőke hajú énekes már alig látott az idegtől. Nem érdekelte, hogy autóval van, rendelt egy whiskey-t. Közben persze hallgatózott.


-Szóval akkor másfél évig nem is voltál nővel? - kérdezte az ismeretlen lány.


-Nem. És előtte is csak azért, mert megpróbáltam elfelejteni Billt. Nem akartam, hogy ha egyszer megtudja az érzéseim, elutasítson. De megbocsátanál egy pillanatra? - kérdezte Tom, majd a mosdó felé indult. Persze ez pont arra volt, ahol főhősünk foglalt helyet. Bill mélyen maga elé nézett, nehogy szemkontaktust teremtsen ikerbátyjával. Mikor már biztonságban érezte magát, a lányra pillantott. Először nem is akart hinni a szemének, aztán rá kellett jönnie, hogy nem a szeme káprázik, hanem a valóságot látja maga előtt. A lány nem más volt, mint Tom első szerelme, akivel a szüzességét veszítette el, és aki annak idején csak átverte bátyját. Nem sok kellett, hogy fel ne keljen és el ne küldje Marie-t melegebb éghajlatra. Most, ha lehetett, még idegesebb lett. Vajon mit akarhat ez a lány az ő szerelmétől? Ismét csak játszani akar vele, mint anno?

Billt sem kellett a szomszédba küldeni némi tervért. Meg kell hagyni, kétségbeesésében tette, amit tett, de nem volt más választása.

"Merre jársz, szívem?" - küldte el az üzenetet bátyjának, aki a telefonját az asztalon felejtette. Marie gyorsan a telefonért nyúlt, hogy nem épp kedves szavakkal tudassa az sms küldőjével, hogy Tom kivel és hol van.

-Na vissza is értem! - ült le Tom. - Marie, mit csinálsz a telefonommal?

-Csak az öcséd érdeklődött, merre vagy. Gondoltam elmondom neki.

-Mi? Neeem. Bill nem tudhatja meg, hogy találkozgatunk ....

-... és azt sem, hogy lassan fél éve megcsalod. Már mondtad párszor. De én nem akarok rajtad osztozkodni!

-Halkabban már! - szólt Tom a lányra. - Még valaki meghallja, aztán vége a csodás életemnek.

Bill úgy érezte magát, mint akit szívendöftek és meg is forgatták benne néhányszor. Hogy tehetett Tom ilyet? Akkor az elmúlt hat hónap hazugság volt? Ő naiv pedig azt hitte, örökre együtt maradnak. Hát persze... Tom a nőket szereti. Ő csak egy kis pótlék volt. Semmi más. Az énekes kifizette az italát, majd megpróbált minél feltűnésmentesebben kislisszanni a kávézóból. Kiült a kocsijába és üveges tekintettel bámult maga elé. Nem akarta elhinni, hogy mindez vele történik meg. Az sem érdekelte már, hogy eltervezte, az új autójában nem fog rágyújtani. Résnyire lehúzta az ablakot és pár perces szünettel egymás után szívta el a mai napról megmaradt fél doboz cigijét.


Már sötétedett, mikor elindult hazafelé az összetört szívével és az egészben lévő bögrével. Azt viszont nem gondolta volna, hogy Tom még rátesz egy lapáttal erre az egészre, ugyanis a házból kéjes nyögések hallatszottak ki, mikor Bill kiszállt a járművéből. Halkan becsukta a kocsiajtót, majd a házba is settenkedve lépett be. Maga sem tudta, miért fájdítja még jobban a szívét. Talán a kegyelemdöfésre várt. Ezt nem sokkal később meg is kapta, mikor egy női, érzéki sikoly és Tom hangos nyögése jelezték, elérte őket a beteljesülés. Ezt már nem bírta tovább a földszinten tartózkodó fiú. Le kellett ülnie, hogy nehogy összeessen. Tom, az ő egyetlen szerelme hogy képes más fölött olyat nyögni, mint amilyet fölötte szokott? És egyszerűen hogy volt bőr a testvére pofáján, hogy fél éve megcsalja, aztán meg még ágyba bújik vele is? Már egy jó ideje ülhetett a nappali szőnyegén, mikor kinyílt Tom szobájának ajtaja. Gyorsan felkelt és kislisszant a kertbe. Még szerencse, hogy meleg volt és nyitva maradt az ajtó.


-Jöjjek máskor is? - kérdezte bájosan Marie.

-Ha erre jársz, hívj fel! Addig majd elküldöm Billt, hogy kettesben lehessünk - válaszolta Tom.

Bill nem bírta tovább, hangosan felzokogott az udvaron. Nem értett szegény már semmit. Ezer meg egy kérdés kavargott a fejében, de egyikre sem lelte a megfelelő választ.

-Tom, ez mi volt?

-Honnan tudjam? - karolta át a Marie-t. Pedig hogyne tudta volna, hisz nem egyszer hallotta már öccsét sírni. Titkon azonban remélte, hogy mégsem Bill volt az.

-Egy utolsó rohadék vagy, tudd meg! - rontott be a házba a fiatalabb és behúzott egy jobbost testvérének. - Te meg egy szemét ribanc! És én még ajándékot veszek neked, Tom, mert azt hittem, te is azt érzed, mint én - kiabált az énekes, majd bátyja lába elé dobta a bögrét, mely darabokba is tört.

-Bill, várj, hadd magyarázzam meg!

-Mit? Azt, amit hallottam a kávézóban, hogy már fél éve megcsalsz? Ezen mit lehet megmagyarázni?

-Te... te ezt honnan tudod? - nézett nagyokat Tom.

-Tudod, megvettem az ajándékod és meghallottam, hogy valakivel nevetgélsz. Kíváncsi voltam, így beültem oda én is. Csak tudod, veled ellentétben én tudom magam álcázni. És ne kerülj ma a szemem elé, mert félek, olyat mondok, amit még jobban megbánok, mint az elmúlt két évet.

Bill felrohant a szobájába és előszedte a szekrénye mélyéről a gyógyszereit és az egy üveg vodkát is. Bement a fürdőszobájába, de mivel annak elromlott a zárja, az egyik kisebb szekrényt tolta az ajtóhoz, hogy Tom még véletlen se tudjon bemenni. Letelepedett a földre, majd meghúzta a vodkás üveget. Az első kortyok marták a torkát, de még mindig elviselhetőbb volt, mint a mérhetetlen fájdalom, amit Tom miatt érzett. Mikor már magába borította az üveg felét, bevett egy marék fájdalomcsillapítót. Közben ikre kiabált, hogy engedje be, még az ajtót is megpróbálta betörni, de szerencsére - avagy éppen sajnos - nem tudta véghez vinni tervét. Bill még mindig nem érezte magát megfelelően, ezért elfogyasztotta az üvegben maradt alkoholnak a negyedét, ismét bevett egy fél marék gyógyszert, és mivel már annyira önkívületi állapotban volt, belevert egy hatalmasat a tükörbe. A szilánkok szanaszét repültek, némelyik még az arcát is eltalálta. Tom egyre jobban kétségbeesett, Bill viszont, mint aki meg se hallotta, folytatta tovább "művét". Egyszer csak fogta magát és eldobott a kezéből mindent. Felkapott a földről egy nagyobb, hegyesebb tükördarabot, amivel keresztbe vágta a csuklóját. A vér elkezdett spriccelni. Bill nagy nehezen odébb tolta a szekrényét, kinyitotta az ajtót és Tomra nézett.

-Azt akartad, hogy kijöjjek? Hát tessék - mondta Bill elhaló hangon, majd összeesett. Tom gyorsan testvére kezére szorított egy rongyot és a mentőket tárcsázta. Viszonylag hamar kiértek az életmentők, akik a helyszínen megfelelő nyomókötést tettek a sérült csuklójára és szirénázva a kórház felé száguldottak. A nagy Tom Kaulitz, aki sosem mutatja ki az érzéseit, érzelmeit, most zokogva esett a földre.







A folytatást IDE KATTINTVA olvashatjátok! :D


4 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Szia! Bocsi elrontottam, benne lennétek a link cserében a Rémálmok útján oldalammal? Én már kitettelek.
    Tettszik a sztori, már olvastam a másik blogon is!
    Pusz Mili

    VálaszTörlés
  3. szia! :) kiraklak persze :D és köszi, hogy ide is írtál :D
    puszi Annette

    VálaszTörlés
  4. Hú hát valóban az én vidim ihlette? xDxD köszönöm ezt a megtiszteltetést! ^^ most büszke vagyok magamra. ez hihetetlenül jó lett! ^^ remélem hamarosan jön még egy történet ;))) és köszi h belinkelted! ^^ ki is teszem a sosem gondoltam volna blogomra :D nagyon szupííí!!! - és én még sajna nem olvastam, vagy legalábbis nem emlékszem :$ bár volna egy halovány emlékképem! de tök jó lett :D
    pápii!!

    VálaszTörlés