Novella: Súlyos szavak (by: Annette)

Sziasztok!

Nos, nem sok mit tudok hozzáfűzni ehhez a novellához, de remélem, azért ti több mindent tudtok majd róla mondani. :) 

Jó olvasást! :)

Súlyos szavak

Egy villám cikázott át az égen, amely bevilágította a külvárosi házak reggeli szürkeségbe burkolózó udvarát. Ezt követően egy rémisztő dörgés hallatszott, melynek hangjára a legtöbb ablak megrezdült. Az eső megállíthatatlanul szakadt, hogy egy kis vizet juttasson a fák föld mélyére hatoló gyökereinek. Régen volt már ekkora vihar. Hetek óta csak a nap tűző sugarai uralták az eget, sehol sem volt egy szál felhő sem. A meteorológusok is csak ígérgették a hűsítő szellőt és csapadékot, de valahogyan sehogy sem akart eljönni ez a nap. Megváltás volt tehát ez a mai reggel mindenkinek. Egy férfi azonban szomorúan üldögélt az ágyában és gondolkozott. Nem bírta ép ésszel felfogni, hogyan süllyedhetett idáig. Ő csak egy normális életet akart egy gyönyörű feleséggel és sok körülötte szaladgáló csöppséggel, most azonban ha erre gondol, undor járja át a testét és úgy érzi, a gondolataival megcsalja azt, akivel még együtt sincs. Akivel lehet, hogy sosem lesz közös jövője. Hogyan jutott el arra a szintre, hogy a barátnőjétől viszolygás fogja el és alig bírja megcsókolni is? Lassan egy hónapja nem is szeretkeztek. A férfi éjt nappallá téve dolgozott, csak hogy ne kelljen nemi kapcsolatot létesítenie a nővel. - Az igazat megvallva volt is miért gürcölnie. Testvére mindig is sokkal jobb üzleti érzékkel rendelkezett, elég volt csak pár telefont lebonyolítania és máris az ölébe hullott minden. A férfinek viszont keményen meg kellet dolgoznia minden elismerő szóért. - Az éjszakát testvérénél töltötte, mert úgy gondolta, kicsit kirúg a hámból, elfelejti minden problémáját. Ennek ellenkezője történt azonban meg, ugyanis öccse látványától az összes gondja a nyakába zúdult. Fejfájást imitálva hamar nyugovóra tért, ám nem jött álom a szemére. Volt ideje, nem is kevés, hogy átgondolja érzéseit. Valamikor álomba szenderült és reggel riadtan ugrott ki az ágyból. Tom Kaulitz az éjszaka folyamán ráébredt arra, hogy testvére iránt olyan mély érzelmeket táplál, melyek nem valószínű, hogy viszonzásra lelnek. Először remélte, hogy csak az ismeretlen, az új vonzza, de hamar rá kellett jönnie, hogy ez nem így van, hisz akkor nem fordult volna el barátnőjétől. Felismerésétől most idegesen belevert egyet a szekrénybe, majd pár pillanattal később halk kopogásra lett figyelmes.


-Mi van? - szólt ki közömbösen.


-Bejöhetek? - kérdezte Bill óvatosan.


-Mit bánom én - rántotta meg a vállát Tom.


-Mi van veled? Tegnap olyan voltál, mint a mosott fos, ma meg szétverni készülsz a szekrényemet. Összekaptatok Carollal?


.Veled fogok összeveszni, ha nem hagyod abba az állandó aggodalmaskodásod! Az őrületbe kergetsz ezzel most már! - rivallt testvérére a fonatos. - Lassan olyan leszel, mint anya volt.


-Ne mondd ezt, Tom! A testvéred vagyok és érdekel, mi van veled. Ez akkora probléma, hogy még szegény megboldogult édesanyánkat is fel kellett hoznod?


-Igen, akkora gond, hogy a testvérem vagy! Mostanában azt kívánom, bár ne lennél az! - fakadt ki Tom.


-Te... Tessék?!


-Jól hallottad! Bárcsak ne lennél a testvérem! - kiabált az idősebbik.


-Igen? Tudod, ha én nem lennék, egy kumma szót nem tudnál sem angolul, sem franciául és még mindig abban a porfészekben élnél, ahová a Susann-nel való szakításod után kerültél! - emelte fel hangját Bill, de még mindig nem üvöltözött annyira, mint bátyja. - De tudod, mit? Igazad van. Felnőtt ember vagy, azt csinálsz, amit akarsz! Nem feltétlenül tartozik ez rám. Kilépek az életedből, nem foglak keresni. Csak aztán, mikor rájössz, mennyire szar érzés, hogy nincs melletted senki, aki úgy fogad el, ahogy vagy, ne gyere puncsolni, hogy felejtsünk el mindent! - mondta Bill és hangosan becsapta maga mögött az ajtót.


"Te jó ég! Biztosan rájött, mit is érzek iránta! Meggyűlölt és el is veszítettem az egyetlen embert., aki még számított valamit ebben a nyomorult világban!"  - ostorozta magát a szőke hajú. Belépett szobájába és nem bírta tovább. Hangosan zokogva ágyára dőlt.


Tomban öccse zokogását hallva tudatosult, mit is mondott neki pár perccel ezelőtt. Most szívesen visszaforgatná az idő kerekét és nem vágna ilyeneket annak a fejéhez, akit a legkevésbé akar megbántani. Futólépésben közelítette meg öccse szobáját, azonban az ajtót zárva találta.


-Bill, engedj be, kérlek!


-Minek? Hogy méh jobban megbánts?


-Sajnálom, amit mondtam! Visszaszívnám minden szavam, ha tehetném!


-De nem teheted! Felnőtt férfi vagy, Tom! Ideje megtanulnod, hogy a tetteidnek következményei vannak! Nem táncolhatsz vissza, amikor csak akarsz!


-Bill, ...


-Hagyj, Tom! Nem vagyok rád kíváncsi!


Bill a párnájába fúrta fejét, hogy minél kevésbé hallatszódjon, bátyja mennyire megbántotta.
Tom visszament a szobájába, ahol tollat és papírt ragadott, majd leírta Billnek, mit is érez iránta. Miután elkészült, az összehajtott lapot becsúsztatta ikre szobájának ajtaja alatt.


-Tudom, hogy mindent elszúrtam, de szeretném, ha elolvasnád! Én sze... öhm... szóval... ha mégis megbocsátanál, tudod, hol keress! Vigyázz magadra Bill! - mondta szomorúan Tom és elindult haza, ahol minden bizonnyal Carol már az ebédet főzi.Beült a kocsijába, majd elhajtott öccse háza elől.


Bill amint ezt meghallotta, izgatottan lépkedett a levél irányába. Először nem tudta eldönteni, elolvassa-e vagy sem, de győzött a kíváncsisága, így remegő kezekkel hajtotta szét a papírt és olvasni kezdett.


"Drága Bill!
El sem tudod képzelni, mennyire sajnálom, amit mondtam! Idestova négy hete őrlődöm az érzelmeim miatt. Eleinte nem tudtam hová tenni ezt az érzést, ám az éjszaka bebizonyosodott, mi ez. Szeretlek, Bill! Szerelmes vagyok beléd! Egy hónapja nem bírok Carolhoz érni, mert úgy érzem, megcsallak minden egyes Carolhoz intézett mozdulatommal megcsallak. Gondolom, gusztustalannak tartod ezt az egészet. Én is megijedtem. Ezért mondtam, hogy bár ne lennél a testvérem. Bármit megtennék, hogy semmissé tegyem ezen kijelentésemet. Kérlek, Bill, nagyon szépen kérlek, bocsáss meg nekem! Még ha nem is viszonozod az érzéseim, engedd, hogy láthassalak és hallhassam a hangod!
Mindennél jobban szeretlek!
Tom"


Bill a levél végén elmorzsolt pár könnycseppet. Azt viszont nem tudta volna megmondani, hogy örömében vagy meghatódottságában. Gondolatai egy mondat körül forogtak. "Szerelmes vagyok beléd!" Hirtelen magához kapta a telefonját és felhívta Tomot.


-Gyere vissza! Most! - szólt bele Bill, mikor bátyja felvette. - Ezt sürgősen meg kell beszélnünk! - próbált mérgesnek tűnni, de most ő is érezte, nem ez volt a legjobb alakítása.


-Szóval megbocsátasz? Te is szeretsz? - kérdezte reménykedve Tom, ám Bill hallotta a hangján, hogy sírt.


-Majd ha visszaértél, megbeszéljük! - mondta a fiatalabbik és le is csapta a telefont.


Bátyja nem sokkal később már az ajtón kopogtatott hangosan. Ahogy a szöszke kinyitotta az ajtót, Tom könnyes szemeivel találta magát szemben. Annyira megesett rajta a szíve, hogy hirtelen magához rántotta és átkarolta a nyakánál.


-Te kis butus! - simogatta meg bátyja fejét. - Tudod, hogy úgysem bírok rád sokáig haragudni! - mondta Tomnak, aki szorosan öccse dereka köré fonta kezeit és mélyen beszívta illatát, közben lábával berúgta az ajtót.


-És a többi? - nézett később Billre. - Arra nem mondasz semmit?


Bill belenézett Tom gyönyörű barna íriszeibe, majd lassan csökkentette a köztük lévő távolságot. Pillantása testvére ajkai és szemei között cikázott, majd összeérintette ajkaikat, Először csak ízlelgette, majd lágyan megcsókolta bátyját. Mindkettejük testét átjárta a bizsergés, ahogyan nyelvük lassú táncba kezdett.


-Ezt most ugye nem csak a ... - kérdezte Tom, miután elengedték egymást.


-Csss - tette Bill mutatóujját a fonatos ajkaira. - Én is szeretlek, Tom!


-Tényleg? - csillant fel az idősebb Kaulitz szemében a remény.


-Igen, Tom! - mondta a szőke hajú boldogan.


Tom ismét öccse ajkaira tapadt, ám most egy kicsit bátrabban. Vad csókcsatájukat a fonatos telefonjának csipogása zavarta meg.


-"Mikor jössz már haza? Nehogy már az öcséd fontosabb legyen, mint én!" - olvasta fel az üzenetet. - Hülye kurva! - vetette oda a telefonnak. - Bill, gyere el velem és segíts összepakolni!


-Mi?


-Szakítani akartam vele így is, úgy is, de ezzel csak rátett egy lapáttal. Induljunk! Minél hamarabb el akarok onnan jönni! - fordult Tom az ajtó felé, de Bill vissza rántotta és megcsókolta.


-Enélkül nem bírtam volna ki - mosolygott a szőke hajú bátyjára.


Nevetve ültek be az autóba és elhajtottak Tomékhoz. A férfi csúnyán szakított a barátnőjével, majd öccsével összepakolták a cuccait és már gurultak is visszafelé. Alig bírták ki, hogy beérjenek a házba, a nappaliban estek egymásnak.


Azóta eltelt jó pár év, az ikrek pedig még tudnak egymásnak újdonságot mutatni. Azt pedig megtanulták azon a viharos napon, hogy soha ne rejtsék véka alá az érzéseiket.